A kisgyerekes anyák tudják, hogy elegendő csak egy óvatlan pillanat, amikor nem figyelünk az apróságra, és máris megtörténhet a baj. Anyának lenni igen csodálatos dolog, de nagy felelősség is.
Stephanie Cooper életének egyik legszörnyűbb napja 2014-ben volt, amikor észrevette, hogy kisfia egy darab műanyag burkolattal játszik.
Másodpercek alatt a gyerek fogta a műanyagot, betette a szájába, lenyelte, és fulladozni kezdett.
Az anya kétségbeesve rohant oda hozzá, de már nem tudott, mit tenni.
Próbálta ütögetni a hátát, de a műanyag csak nem akart mozdulni, a gyerek elkezdett sípolva lélegezni, sőt, egy idő után már levegőt is alig kapott.
Néhány perccel később hallotta, hogy egy kocsi állt meg a ház előtt, azt gondolta, hogy a férje jött haza.
Pánikszerűen nyitotta ki az ajtót, de közben nem a férje, hanem a postás volt az, aki megérkezett.
“Teljesen megdöbbentem, amikor megláttam a kétségbeesett Ms. Coopert. Soha nem láttam még így kiborulva, de teljesen érthető volt, hiszen a gyereke alig kapott már levegőt.
Tudtam, hogy a hosszabb ideig tartó oxigénhiány milyen káros hatással lehet az agyra, ezért úgy gondoltam, rögtön cselekednem kell.
Azonnal megfogtam a kritikus állapotban levő gyereket, és a Heimlich-fogást alkalmaztam nála”-monda a postás.
Az életmentő fogás következtében a gyerek felsírt, és burkolat darab is sikeresen távozott a nyelőcsövéből. Chris Brown, a postás isteni közbenjárásnak tekinti ezt a történetet, úgy gondolja, egyáltalán nem véletlen, hogy ő pontosan akkor járt a Cooper ház környékén, amikor a gyerek rosszul lett.
Ha nem ismerte volna a Heimlich-fogást, talán sokkal rosszabb vége is lehetett volna a dolognak.
