Egy kutatócsoport kiderítette, hogy a korai életkorban történő rossz bánásmód nagyon negatív hatást gyakorol az agyra, amely gyakran a felnőttkorban folytatódik.
A néhány szomorú következmény közé tartozik a szorongás, a depresszió, a traumát követő stressz, a függőség vagy az impulzivitás.
Az elhagyatottság érzése:
A támogatás és a szeretet létfontosságú gyermekkorban. A kutatás szerint a gyermekkorban való elhagyás áldozatai többnyire bizonytalanok és érzelmileg függenek egymástól.
Megaláztatás:
Fontos, hogy ne kritizáljuk a gyermeket, és ne tegyünk rá negatív megjegyzéseket. Ez azért van, mert bebizonyosodott, hogy a megaláztatás fájdalma hasonló a fizikai fájdalomhoz. Mindkettő azonos agyi áramkörökkel rendelkezik.
Nyomás:
A gyerekek azok gyerekek. Nem kell túl nagy felelősséget tennünk a vállukra, hiszen ez megterheli őket. Ez frusztrációt és olyan érzéseket kelt bennük, hogy nem elég jók.
Elárult érzések:
A bizalom fenntartása érdekében fontos, hogy ne áruljuk el a gyerekeket. A gyermekkorban nincsen elég pszichológiai eszköz a frusztráció kezelésére.
Az igazságtalanság:
Ha csak most fedezi fel a világot, akkor a legjobb, ha nem mutatunk meg neki minden igazságtalanságot ilyen fiatal korban. Ennek az lehet a következménye, hogy a gyermek (és később felnőtt) nem érzi méltónak mások figyelmét, és negatív érzésekkel tekint majd a világra és az életre.
Érvénytelenített érzelmek:
Amikor a szülők megtagadják vagy figyelmen kívül hagyják gyermekeik érzelmeit, azt az üzenetet közvetítik, hogy az érzéseiket nem fogadják el, és el kell nyomni őket. A természetes következmény az, hogy a jövőben felnőttként nem tudják, hogyan kell megfelelően kezelni az érzelmeiket.
Elutasított érzések:
Ez mind a felnőttekre, mind a gyermekekre vonatkozik. Azonban a helyzet súlyosan komolyabb, amikor gyermekkorban fordul elő. Ez azért van, mert negatív következménye van önbecsülésüknek, ami olyan helyzethez vezet, ahol felnőttként folyamatosan szükségük lesz mások jóváhagyására.