A szőrös női láb kétségtelen nagyon gusztustalan tud lenni, főleg, ha egy testszínű harisnya félrefésüli az erős fekete szőrszálakat. Brrr, irtózatosnak tartjuk most, de mindig volt ez így.
Mikor, és miért kezdték el a nők borotválni a lábukat? A nők nem saját örömükre kezdték el borotválni a lábukat az biztos. Erre vonatkozó adatokat egészen a II. Világháborúig visszamenőleg találhatunk.
A háború idején a nejlonra nagy szükség volt az ejtőernyők gyártásához, így a harisnya igencsak luxuscikknek számított. Kevesen tudtak hozzájutni a kis példányszámban gyártott harisnyákhoz.
Régi harisnyákat gyűjtöttek adományként speciális konténerekben, hogy ezzel is segíteni tudják a hős hazafi férfiakat, akik a fronton voltak.
A harisnyákat ejtőernyők gyártásához hasznosították újra. A valamit magára adó nő azonban soha nem jelent volna meg nyilvános helyen harisnya nélkül.
Éppen ezért a leleményes nők elkezdték borotválni a lábukat, majd a sima bőrre, egy vékony festékréteg is került, így úgy érezték, hogy már nem meztelen a lábuk. Ezt a speciális műveletet szépségszalonokban végezték.
A legviccesebb művelet talán a harisnya csíkjának felrajzolása volt a láb hátsó részére. Ehhez egy speciális, körzőre emlékeztető szerkezet is készült.
A lábszépítésre specializálódott szakemberek még fényes árnyékolással is ellátták a láb bizonyos részeit hogy tűnjön úgy, mintha a harisnyán megcsillanna a nap.
A háború lejárta után újra beindult a harisnyagyártás, de ekkor már minden nő úgy tudta, és hitte, hogy a nőiesség szimbóluma a szőrmentes, borotválatlan láb.
