Születésekor 11 testvére volt az alomban. Hat hónapos korában gazdája észrevette, hogy egyik hátsó lábát nem használja rendesen. Az állatorvos diszpláziát állapított meg, vagyis a csontfeje nem fejlődött ki rendesen. Egy házilag átalakított szíjkengyel segítségével fél év alatt sikerült korrigálni a fejlődési rendellenességet.
A kezdetek
Tizenhárom évvel ezelőtt maga Lehóczki László sem gondolta, hogy a nadrágszárába kapaszkodó kölyök egyszer majd világhírű mentőkutyaként vonul be a kutyatörténelembe. Annál is inkább nem, mert a kiskutyáról gyorsan kiderült, hogy diszpláziával küszködik. A gazdája ekkor egy, a csípőficamos gyerekeknél használatos kengyelt átalakított, és ezt hordatta egy éves koráig a kiskutyával. A kitartásnak meglett az eredménye, hiszen a hosszú évek során ez a kutya több ezer kilométert kutatott át élők, vagy áldozatok után, és már senki nem tudja megszámolni, hány ember köszönheti neki az életét! Amikor a törökországi földrengés során a romok alatt élve megtalált egy kislányt, a kutyát a CNN televízió is bemutatta. Azóta Mancsból élő legenda lett. Pedig sokan nem is tudják, hogy a kutyanem csak a katasztrófák áldozatainak, de a gazdájának az életét is megmentette. Így volt ez az olaszországi sárlavina katasztrófánál, amikor hiába is küldte előre a gazdi Mancsot, a kutya megmakacsolta magát. A fejét rázta, prüszkölt, és nem engedelmeskedett a gazdája utasításának, és azon mesterkedett, hogy Lehóczkit is minél távolabb tartsa az üregtől. A gazdi talán néhány másodpercig úgy érezhette, hogy a kutyája cserbenhagyta, ám alig távolodtak el az üregtől, hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Kiderült, hogy egy nyitva hagyott gázpalack szivárgott. Ha akkor Mancs engedelmeskedik, mindketten odavesztek volna… Ám a kutya is többször került életveszélybe.
Mancs életveszélyben
Salvadorban a borzalmas erejű földrengés után nem gondolták volna a katasztrófákon edződött miskolci Spider mentőcsapat tagjai, hogy milyen borzalmas látvány fogadja majd őket. A helyszínre érve az ottani katasztrófamentősök azt kérték tőlük, hogy a külvilágtól elzárt, romba dőlt hegyi falvakat próbálják megközelíteni, és segíteni az eltűntek keresésében. A hegy, amin át kellett kelniük, szabályosan kettéhasadt. Egy körülbelül huszonöt, néhol harmincöt centiméteres sávon lehetett csak feljutni a kétezer ötszáz méteres magasságba. A maroknyi magyar mentőalakulat a katonaság biztosításával látott neki az életveszélyes hegygerincnek. Mancs biztosításként hevedert kapott, ám előfordult, hogy még ez is kevésnek bizonyult. Ilyenkor Mancsot ölbe kapva araszoltak egyre közelebb az úti céljukhoz, miközben tisztában voltak azzal, hogy a legkisebb utórezgés esetén újra leszakadhat a hegyoldal. Ha így történik, esélyük sem lett volna a menekülésre. Jó néhány órás, embert és állatot próbáló út után végre eljutottak egy falucskához. Csak a ráomlott hegyoldalból lehetett sejteni, hogy itt valaha egy falu állt. A hatalmas szikladarabok közül egy-egy háztető derékba tört kéményei meredeztek az ég felé. A katasztrófa előtt itt a hőség elől négy kisgyerek ment a folyómederbe játszani. Szüleik az utolsó pillanatig látták a vízben pancsoló kicsiket, ám egyszer csak megmozdult a föld, és megindult a hegyoldal. A zúgással, morajlással kísért óriási földmozgás átláthatatlan homoktengerbe burkolózott. Mikor a földrengés elcsitult, a szülők, rokonok puszta kézzel, néhol ásóval, lapáttal próbálták kiszabadítani a kicsiket a fullasztó fogságból. Ám a gyerekeket szó szerint elnyelte a föld. Mancsnak nagyon nehéz dolga volt, amikor neki állt a keresésnek. A vastag homokréteg miatt nem kapott szagot, így a mentőcsapat először egy kutatóárkot ásott a számára. Mancs ezen haladva keresett. Az okos kutya orrát szinte fel sem emelve, izmait megfeszítve vizsgált át minden centimétert. Nem hiába! Egymás után kerültek elő a gyerekek játékai. A kutatást azonban furcsa zaj szakította félbe. Az alattomos hang hirtelen hasított a katasztrófamentősök fülébe. Mancs csak azt hallotta, hogy a gazdája ordítva hívja. Mire meglepetten felkapta a fejét, már csak a menekülő embereket látta. A kutya utánuk… A homoktenger megindult, és megállíthatatlanul hömpölygött a hegytetőről a folyómeder felé. Mancs az utolsó pillanatban ért ki a biztos halált jelentő katlanból. szukölve pillantott vissza, és csak akkor nyugodott meg, amikor a gazdi keze bátorítóan megveregette a lapockáját. Az utórezgés elmúltával persze a mentősök folytatták a keresést. Tették ezt annak ellenére, hogy már tudták, hogy a gyerekek nem élhették túl a katasztrófát. És ismét bebizonyosodott: Mancs világhírnevet hozó mancsai csodákra képesek. A végig életveszélyben folyó mentési munka során rátalált a négy kisgyerek homoksírjára…
Mindenki reménykedett
Mancsnak a mentések során szerzett súlyos érülései megnehezítették az öregkorát. A legkomolyabb baleset éppen akkor érte, amikor a törökországi földrengés során egy kislány életét megmentve egy kiálló vasrúd átszúrta a lábát. Mancs akkor a fájdalmakkal mit sem törődve folytatta életmentő munkáját, és csak hazatérve tudták a lábát szakszerűen ellátni. Ennek következményeként a kutyának élete végéig komoly fájdalmat okozott a mozgás. Mancs azonban szinte az utolsó pillanatig dolgozott, hiszen a gazdája, Lehóczki László szerint ha nyugdíjazta volna, akkor ez a kutya abba belepusztul. Mancs így a nyugdíjas kor küszöbét alaposan túllépve továbbra is emberéleteket mentett. Egészen addig, amíg tüdőgyulladást nem kapott. “Kórházba került, de úgy tűnt, hogy annyi baj után ezen is győzedelmeskedni fog.” – meséli Lehóczki László felesége, Bea. “A mentések során súlyos balesetek érték, egy éves korában valaki patkányméreggel majdnem megmérgezte, nem is olyan régen pedig fertőzött kullancs csípte meg. Mancs azonban csodálatos állatorvosunknak, dr. Kovács Miklósnak köszönhetően mindent legyőzött. Most is joggal reménykedtünk tehát a teljes gyógyulásában.”
Az utolsó nap krónikája
A család még reménykedve vitte haza a kórházból a kutyát. Bea a “boszorkánykonyhájában” gyógyteákat főzött neki, és a kutyával együtt inhalált a törölköző alatt. A kedvenc ételeit főzte Mancsnak, vitaminok sokaságával igyekezett megerősíteni őt. “Jó étvággyal evett, úgy tűnt, túl van a nehezén. Estére azonban sajnos rosszul lett.” Bea nagyon szerette Mancsot,és ha a külföldi bevetéseken a férjét felhívta, nem csupán Lacinak mondta, hogy vigyázzon magára, de Mancsot pedig arra kérte, vigye épségben haza neki a férjét. Nem csoda hát, hogy most nem tudta tovább nézni a kutya kínlódását. “Majd a szívem szakadt meg érte, és a beszedett nyugtatóktól elaludtam. A férjem virrasztott egész éjjel mellette. Hajnalban, mikor felriadtam, már nagyon rosszul volt, a férjem és a lányom vitték orvoshoz. Többé nem láttam… Kiderült, hogy órákon keresztül infúziókat kapott. Mindent megpróbáltak érte megtenni. Amikor az utolsó infúzió is lefolyt, Laci leemelte az asztalról, ám sajnos Mancs nem tudott már a lábára állni, összecsuklott. Egyik pillanatról a másikra összeomlott a keringése. Az állatorvos elmondta, hogy itt már sajnos nincs segítség. A férjem szerint Mancs már nem élt, amikor az orvos beadta neki a kegyes halált jelentő injekciót. Laci hosszú órákon keresztül még nekem is képtelen volt elmondani, hogy mi történt. Amikor felhívtam, hogy hogy van a kutya, csak annyit tudott mondani, örökre elment.”
Mancsot ott temették el, ahol annyit hancúrozott, és ahol annyi derűs napot tölthetett együtt a gazdival és a családjával. Bár sokan szerettek volna búcsút venni a hős kutyától, ők úgy érezték, családi körben szeretnék örök nyugalomra helyezni. A kutyát a gazdi virágaival együtt hantolták el. Nyugodj békében, Mancs!
