Egyszer volt, hol nem volt, sétált 12 ember a nagy erdőben. A 12 ember 12 csillagjegy szülötte volt. Sikeresen átjutottak túl az Óperenciás tengeren, túl Heted Hét országon, amikor útjukat állta egy nagy üveghegy.
Hogyan dönt és mit tesz ez a 12 ember?
KOS: – Ez csak egy hegy, nem kell tőle félni. Én pontosan tudom, hogyan tudok átkelni rajta úgy, hogy a végén a hegy is meggondolja magát és inkább elkotródik az utamból önszántából. Semmilyen hegy nem állhat az utamba. Semmi és senki nem állhat az utamba! Ti pedig, többi népség, kövessetek engem!
BIKA: – Most először is, leülünk és gondolkodunk. Csak akkor győzhetjük le a hegyet, ha pontosan tudjuk, mikor került ide, hogyan került ide, mekkorák a méretei. Számolnunk kell és ismerkednünk kell. Csak akkor kelhetünk át rajta, ha ismerjük minden titkát. Ez pedig időbe telik. Sátrat verünk, emberek!
IKREK: – Azta, de király! Nézzétek! Itt van egy hegy! Úristen, tudjátok ti, mi mindent lehet egy hegyen csinálni? Bújócskázni, hegyi patakokból inni, gombát szedni, azt kiabálni, hogy hahó és hátha visszajön egy visszhang, és számháborúzni, meg harkályt látni! Isteni móka! Gyertek, gyertek, siessetek, senki ne maradjon ki a muriból! Remélem, jól áll a hajam egy számháborúhoz. Áh, biztosan jól áll, menjünk már!
RÁK: – Jézusom, ez egy óriási hegy! Gyerekek, van mindenkinél túracipő? Bot? Botok kellenek! Meg kötszer, fájdalomcsillapító, fertőtlenítő, ívóvíz, étel. Nehogy valaki rosszul legyen! Senki ne szedjen fel gombát, vagy virágokat, nem ismerjük őket, mi van, ha mérgezőek? Van nálam kalcium, ha valakinek rohama lenne! És sapka is kell, fúj a szél!
OROSZLÁN: – Majd én kivezetlek benneteket, ne parázzatok, ez csak egy hegy! Aztán majd hálálkodhattok, tűrni fogom. Viszi valaki a hátizsákom?
SZŰZ: – Én innen egy tapodtat sem mozdulok! Majd a Kos szépen átkel a többiekkel a hegyen, én itt megvárom, míg visszajöttök értem egy helikopterrel. Vagy valamivel. Én tök jól elvagyok itt is, nem vagyok kíváncsi a hegy túloldalára.
MÉRLEG: – Vajon tényleg át kell nekünk kelni? Nem jobb nekünk ideát? Jobb lenne odaát? A fő kérdés ez: kell-e nekünk kockáztatni mindent valamiért, amit nem ismerünk. Fogalmunk sincs, mi vár minket odaát. Azt meg már pontosan tudjuk, hogy tulajdonképpen jó nekünk itt. Akkor meg? Minek mennénk?
SKORPIÓ: – Jó Úristen! Ekkora hegyet! Itt fogunk meghalni, az most már biztos. Kész, passz, vége az útnak. Nem mehetünk tovább. Hogy is mehetnénk? Vissza se fordulhatunk, vége, vége mindennek. Jaj, de szerencsétlen vagyok!
NYILAS: – Na jó, ez itt egy bazi nagy hegy, ti meg itt tötymörögtök! Gyerekek, egyszer élünk, ne idegesítsetek már! Van valakinél egy pakli kártya? Ultizunk egyet? Van még dugi söröm.
BAK: – Át kell mennünk. Azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk át. Nincs apelláta. El kell indulnunk, fegyelmezetten, pontosan, közösen. Megoldjuk a feladatot!
VÍZÖNTŐ: – Kettő teendőnk van, hogy átkeljünk a hegyen. 1. Elindulunk 2. Átkeljük. Ennyi.
HALAK: – Nini, ott egy mókus! Látod? De cuki! Csak ne fájna ennyire a fejem. Inkább álljunk meg és csináljunk egy tábortüzet. Szalonnát sütünk, dalolászunk, énekelünk, aztán majd holnap lesz valahogy. Mindig meghatódom, ha a tábortűznél felhangzik a “Hív az Ohio” című dal. Hol a zsepim? Jaj, de megható!
innen: http://bouvet.cafeblog.hu
