Egyre többen hisznek a múltból hozott feladatokban, a születés és halál között húzódó szálnak, az örök körforgásnak a tényében, azaz a karmában, így mind népszerűbb a karma-asztrológia. A karma-asztrológus feltárja az események és azok okai közötti összeüggéseket.
Az ember számára az élet többé nem összefüggéstelen véletlen, hanem egy olyan lehetőség, ahol az Univerzum megismerésén, az ellentétek áthidalásán keresztül mindenki megtalálhatja a helyét és önmagát. A karma-asztrológia a fő hangsúlyt a Holdcsomópontokra, a visszafelé mozgó (retrográd) bolygókra, a Szaturnuszra és a Plútóra, illetve a Szerencsepontra helyezi.
Az ősi hindu asztrológia a Holdcsomópontot mindig kiemelten kezelte, hiszen tradicionálisan a lélek fejlődésének lehetőségeit kutatja, így a múltbeli eseményeket is fontos tényezőnek tartja. Sok modern pszichológus próbálkozik félelmektől szenvedő betege kezelésénél megoldást találni, anélkül, hogy a reinkarnációt figyelembe venné.
Pedig a fóbiák között, szemben mindenfajta pszichoterápiai kezelés haszontalanságával – találunk a lélekben mélyen gyökerező extrém félelmet, mely az előző életből maradt meg, csak nem tudunk visszaemlékezni az eredetükre. Minden pszichés folyamat, ami ilyen félelmet képes kiváltani, az érzékelés egy különleges fajtája, ami a tudatalattit egy korábbi inkarnációra emlékezteti. Abban az inkarnációban persze volt oka a félelem kialakulásának.
A Karma törvénye
Newton egy helyen azt írta: “minden akciót azonos mértékű reakció követ”. Buddha is azt tanítja: az vagy, amit gondolsz, és azzá lettél, amit gondoltál”. A Bibliában az áll: Amit az ember vet, azt le is aratja. Lényegében mindegyik kijelentés egybevág, azaz minden oknak megvan az okozata. Ezen alapul a karma törvénye.
A nevető embernek meg kell tanulnia sírni, és akik sírnak, meg kell tanulniuk nevetni. Minden könnyel és minden mosollyal új karmát alakítunk ki jövőnkre, és közelebb jutunk az önmagunkra találásban. Emlékezetünk őrzi az összes átélt esemény lenyomatát. Ha valamilyen kiváltó ok feleleveníti ezeket az élményeket, azok olyan erőre kapnak, hogy jelen életünkben is képesek befolyásolni minket.
Martin Schulman a Reinkarnáció a Holdcsomópontok tükrében című könyvében azt írja: “A lélek folyamatosan a hazafelé vezető utat keresi, és boldogságának mértékét maga határozza meg azzal, ahogyan ezen az úton halad. Bárhová tart, mindig a hazafelé vezető úton találja magát. Karmikus feladatai képezik a térképet ehhez az úthoz, ami akadályokkal van végigrakva. Ezeket az akadályokat le kell győzni ahhoz, hogy a lélek elérje a teljesség állapotát, amelyben ismét azonosulhat a legtisztább szellemmel?
Annak dacára, hogy előző életünkre vonatkozó tudatos emlékkel általában nem rendelkezünk, csak a kihatását éljük meg mindannak, ami előző életünkben történt, épp ezek az okok azok, amiknek folytán különböző egyedekként jövünk a világra.” Ez a magyarázat arra, hogy ami jó az egyik embernek, nem okvetlenül jó a másiknak.
A Holdcsomópont
A Hold és a Nappálya két metszéspontját nevezik Holdcsomópontnak. Az északi a Felszálló, a déli pedig Leszálló. Ezek egymással pont szemben helyezkednek el. A Leszálló szimbolizálja az előző életet, a Felszálló pedig azt mutatja, ami ebből a tudatalattiban elraktározódott, amit ebben az életben meg kell tenni, hogy tovább léphessünk, fejlődhessünk. Ez a jövőépítés azonban csak akkor sikerül, ha a múlt adósságait teljesítjük.
Tehát a Holdcsomópont mutat rá az ok és okozat közötti kapcsolatra, amelynek függvényében jelenlegi életünk folyik. A holdcsomópontok tükrében szenvedéseink és megpróbáltatásaink új megvilágításba kerülnek, mert azokat egymással összefüggő fejezeteknek foghatjuk fel. A holdcsomópontok magnetikus lélekpontok: az egyik a jövőbe húz, a másik a múltból érkezik. Amit életnek nevezünk, azért van, hogy ezt a kettőt összekösse, úgy, hogy az ember jelenlegi inkarnációja szimbolikusan a múltból a jövőbe tartó átmenetet szolgálja. (folytatjuk)
Forrás:astronet.hu
