Életének kilencvenedik évében, szerdán este elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A művész méltósággal viselt, hosszan tartó és súlyos betegség után hunyt el, ahogy azt családja képviselője csütörtökön közölte az MTI-vel. Mécs Károly pályafutása során számos klasszikus és modern szerepben bizonyította tehetségét, és maradandó hatást gyakorolt a magyar színház- és filmművészetre.
Mécs Károly már fiatalon is lenyűgözte közönségét, hiszen 1961-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, de már előtte is szerepelt a Nemzeti Színházban és a Petőfi Színházban.
A pályája kezdetén Szegeden, majd a Thália Színházban és az Arizona Színházban játszott, ahol már fiatal színészként is kiemelkedő alakításokat nyújtott. 1993-ban a Művész Színházhoz szerződött, 1996-tól pedig a Thália Társaság tagja lett.
Mécs Károly a színházi világ egyik meghatározó alakjává vált, aki nemcsak színpadon, hanem rendezőként is kipróbálhatta magát, és többek között a Budaörsi Játékszín társulatában is dolgozott.
Művészete színházban és filmen egyaránt kiteljesedett. Filmes karrierje során emlékezetes szerepeket alakított a magyar mozikban, hiszen szenvedélyes Rómeóként, hazafias Baradlay Richárdjaként vagy a huszártiszt szerepében is kiváló teljesítményt nyújtott.
A filmvásznon többek között olyan munkákban is szerepelt, mint a Két emelet boldogság, Esős vasárnap, Élve vagy halva, Októberi vasárnap, Vámmentes házasság és A játékos. Munkásságának egyik emblematikus momentuma a magyar televízióban nyújtott szereplései voltak, ahol számos sikeres produkcióban alakított, köztük az Oidipusz Kolónoszban, Szörnyeteg és Mohács című alkotásokban.
A szinkronszínészeti munkája is jelentős volt, hiszen ő adta a hangját többek között Sztogoff Mihálynak a Guldenburgok örökségében, Paul Newman-nek A pénz színében és Dr. Max von Guldenburgnak is. Mécs Károly művészetének széles spektrumú jellegét jelzi, hogy a színpadokon klasszikus drámák hőseit és modern karaktereket egyaránt alakított.
A Fáklyaláng című darabban Görgeyt, Milton Elveszett paradicsomában a Sátánt, míg Tolsztoj Háború és béke című művében a narrátort formálta meg emlékezetes módon.
Mécs Károly pályafutása során számos elismerést kapott, amelyek közül kiemelkedik a Kossuth-díj, amelyet 2013-ban vehetett át a magyar színházi életért végzett kivételes munkásságáért. Ezen kívül Jászai Mari-díjjal és érdemes művész címmel is elismerték, míg 2002-ben kiváló művész lett.
1995-ben Kazinczy-díjat kapott, és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is megkapta. Mécs Károly életművét 2021-ben Kossuth-nagydíjjal ismerték el, amely az egyik legmagasabb művészeti elismerés Magyarországon. Ezen kívül Budapest díszpolgára címét is megkapta, és a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként is hozzájárult a magyar kultúra fejlődéséhez.
2016-ban Mécs Károly megkapta a Nemzet Művésze díjat, amely az ország számára kivételesen értékes művészi pályafutása és szépirodalmi klasszikusaink filmes adaptációiban nyújtott felejthetetlen alakításai elismeréseként járt.
Pályafutása nemcsak a színházi szakmában, hanem a közönség számára is meghatározó élményeket jelentett, hiszen generációk nőttek fel az ő alakításain.
A művész emléke örökké élni fog a magyar kultúrában és a művészetekben. Mécs Károly neve és alakítása nemcsak a színház világában, hanem a magyar film és televíziózás történetében is maradandó nyomot hagyott.
Orbán Viktor miniszterelnök a művész halála kapcsán úgy fogalmazott, hogy “kidőlt az öreg tölgy”, ami méltó tisztelgés volt egy olyan ember előtt, aki egész életét a művészetnek szentelte, és akinek öröksége tovább él a magyar színpadokon és a filmvásznon.
Mécs Károly művészete és pályafutása példát mutatott mindenkinek, aki a művészetek területén szeretné magát kipróbálni, és maradandó értéket alkotni. Emlékezetes szerepei és figyelemre méltó életműve örökké velünk marad, és soha nem fogjuk elfelejteni azt a kivételes művészt, aki annyi örömet és élményt adott nekünk.
