Május 8-án Horváth László távozott közülünk – tudatta fia, Horváth Tamás. Az emlékezés közben megosztották a család és a rajongók azt az üzenetet is, hogy búcsúznak Kuksitól, a “Valahol Európában” című film egyik kedvenc karakterétől.
Horváth László 1940-ben született Budapesten, és korán felfigyeltek tehetségére, amelynek köszönhetően számos magyar filmben kapott szerepet.
A nevéhez fűződik például az 1954-es “Én és a nagyapám” című alkotás.
Az 1956-os forradalom után Münchenbe költözött, ahol reklámfilmek készítésével és nagyobb filmekben rendezőasszisztensként dolgozott.
Az 1980-as évek közepén tért vissza Budapestre. Kiemelkedő kapcsolatokat ápolt a hazai filmes szcénában, köztük Radványi Géza és Makk Károly rendezőkkel, valamint gyerekkori barátjával, Bunyik Bélával, a Hungarian Film Fesztivál alapítójával.
Radványi Géza rendezésében készült az 1947-es “Valahol Európában” című film, amely a háborús árvákról szólva vált klasszikussá. Ez az alkotás a magyar filmtörténet egyik legnagyobb nemzetközi sikert elért műve.
A film 2000-ben a hazai filmes szakma választása szerint bekerült minden idők legjobb 12 magyar alkotása közé.
Az IMDb.com mozis adatbázisa szerint Horváth László filmjei között szerepel többek között a “Díszmagyar” (1949), a “Teljes gőzzel” (1951), az “Ifjú szívvel” (1953), valamint a “Kicsik-nagyok öröme” című rövidfilm (1953).
Horváth László távozása mélyen megérintette a magyar filmrajongókat, akik hálásak emlékeiért és örökségéért, amelyet a magyar filmkultúrába hozott. Emlékét tiszteljük és őrizzük.
