Orbán Viktor miniszterelnök karácsony előtt, egy zártkörű rendezvényen vázolta fel stratégiáját a következő évtizedre. Elmondta, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie az országnak és azt is, milyen lehetőségeink lesznek.
A zárt körben elhangzott beszéd összefoglalóját most Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója tette közzé a Mandiner.hu-n. A címe: „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra.”
Orbán Balázs összefoglalója szerint a miniszterelnök stratégiája a következő:
A kihivás
A Magyarország előtt álló legnagyobb stratégiai kihívás az, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok köréből, és felzárkózzon a fejlett államokhoz, Közép-Európán belül pedig regionális középhatalmi státuszt érjen el.
A feladat megoldása nagy kihívás, a szakirodalom jó példákat is ismer, azonban nem minden országnak sikerült a felzárkózás, amelyik belevágott. Olyan esetre nincs példa, hogy stagnálás vagy megrekedés után, többszöri próbálkozásra sikerült egy országnak kitörnie. Ezért ezt a feladatot Magyarországnak “menetből” kell teljesítenie, különben a kitörés lehetőségének feltételei elpárolognak, megszűnnek. Nekünk mindezt úgy kellene végrehajtani, hogy közben a világrend is változóban van. Ez nehézség, de lehetőség is lehet.
Mi történhet?
Ha a hidegháború időszakához hasonló blokkosodás következik be, akkor a nemzetközi kapcsolatépítés és kereskedelem visszaeshet, Magyarország eljelentéktelenedhet.
A Nyugat stratégiája: szétkapcsolás, blokkosodás
A jelenlegi globalizációs modell a Szovjetunió bukása után jött létre, alapja az USA vezette világrendvolt, neoliberális elvek mentén szerveződve. Ennek lényege, hogy a piaci szereplők saját belátásuk szerint, állami ellenőrzés nélkül létesíthettek üzleti kapcsolatokat a világ bármelyik pontjával. A szabályozatlanság kiiktatta a biztonsági mechanizmusokat a rendszerből, ez volt az eddigi modell hátulütője. A 2008-as gazdasgi válság is azért terjedt gyorsan, mert nem volt erős állami szereplő, amely enyhíthette volna a károkat.
“Emellett a neoliberális doktrína az ipari termelés helyett a szolgáltatói szektor fontosságát, illetve a profitabilitást helyezte a középpontba. Így egy-két évtized alatt leépült számos nyugati ország hagyományosan fejlett ipari kapacitása. Ez ütött vissza 2008-ban: az ipar nélkül maradó nyugati, főleg európai hatalmak jobban megérezték a válságot, az ázsiai országok – azon belül is főleg Kína – pedig megerősödtek.”
Sokan nem ismerték fel ezt 2008-ban, a válságra időszakos visszesésként gondoltak. A magyar jobboldal viszont már akkor is úgy látta, hogy többről van szó: az egész világrend átalakul. A koronavírus okozta válság, Trump megválasztása és számos más tényező jelezték, hogy a jelenlegi világrend változik, a pontot az orosz-ukrán háború tette fel az i-re, azt jelezve: a Nyugat kihívói egyre erősödnek. A Nyugat válasza tömbösödés, és bizonyos kapcsolatok megszakítása, amit szétkapcsolásnak neveznek. Ezáltal a hidegháború idejéről ismert blokkok kezdenek ismét létrejönni.
Ez a teljes Európai Unió, de különösen annak perifériaállamai számára kifejezetten rossz hír, mert a blokkok központja, jelen esetben az Egyesült Államok ellenőriz mindent, magához vonzhatja a javak elpsztását is, amelynek káros hatásait a perifériaállamok, köztük Magyarország érezhet meg a legjobban.
A magyar stratégia
Magyarországnak ki kell maradnia a blokkosodásból, eddig az mindig az eljelentéktelenedéssel jelentett egyet számunkra – írja a miniszterelnök stratégiája alapján Orbán Balázs.
“Így volt ez a török hódoltság alatt, amikor a keresztény és az iszlám világ ütközőzónája voltunk, később a Habsburg Birodalom idején, amikor a birodalom iparosodott régiói alá voltunk vetve, majd a Szovjetunió uralta keleti blokkban is partvonalra szorultunk.”
Nem csak történelmi példák, hanem a hálózatkutatás tudományának eredményei is ezt igazolják: “Egy ilyen felállásban a legjobb olvasatban is az történik, hogy az egyes országoknak központot kell választaniuk, és a kapcsolódásuk kizárólagos kapcsolat. Azaz hazánk szükségképpen alárendelt szerepbe kényszerülne, ami épp abban jelentene gátat, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok sorából.”
A problémára az összekapcsolt gazdaságra épülő modell kínál megoldást. A kapcsolatok szétvágása helyett az összeköttetések fokozása az érdekünk, ez következik Magyarország történelméből, földrajzi helyzetéből és kulturális adottságaiból.
“Nem véletlen, hogy olyan gondolkodók, mint Széchenyi István vagy Teleki Pál, a Nyugat és a Kelet közötti közvetítésben látták felemelkedésünk kulcsát.”
Minden, ami ezzel ellentétes, számottevő problémát okoz nekünk. Ilyen a háború és a gazdasági szankciók is, mert járhatatlanná teszik a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelmi útvonalakat – írja Orbán.
Mit tegyünk?
- El kell kerülni, hogy hazánk egy nagy nemzetközi blokk perifériája legyen.
- El kell kerülni, hogy a korábbi, spontán piaci folyamatokra alapuló szabadkereskedelmi modell anomáliái visszatérjenek.
- Meg kell oldani az ellátási láncok sérülékenységének az enyhítését.
- Ezzel együtt el kell érni, hogy Magyarország csatlakozzon a gazdaságilag fejlett országok köréhez.
Az összekapcsolt gazdasági modell előnye, hogy egyszerre képes kezelni a fenti problémákat, ráadásul az alkalmazása egybeesik Magyarország gazdasági érdekeivel és geopolitikai céljaival.
“A hálózatként felfogott nemzetközi rendszerben egy országnak arra kell törekednie, hogy minél több ponton kapcsolódjon más országokhoz és piaci szereplőkhöz. A kapcsolódások jellege túlmutat a gazdasági szempontokon. Idetartoznak a kereskedelmi, az infrastrukturális kapcsolatok, a beruházások és a tudástranszfer, valamint a nyilvános diplomáciai kapcsolatok.”
Az állam is kialakíthat kapcsolatokat gazdasági szereplőkkel, és kontrollálhatja is azokat. A kapcsolatok számának növekedése egyre inkább felértékeli az adott ország gazdasági szerepét. Magyarország például képes kombinálni a Dél-Korea, Finnország és Írország felzárkózásához és sikeréhez vezető modellek elemeit:
- Fokozott állami szerepvállalás a fejlesztésekben,
- a befektetés- és vállalkozásösztönző adórendszer kialakítása
- a reálbérek emelkedése
- a magas hozzáadott értékű ágazatok meghatározó szerepe.
A tőkebeáramlást érintő konjunktúraérzékenység problémáját pedig úgy ellensúlyozzuk, hogy megfordítottuk a logikát: nem külföldi cégek központjainak idetelepülését ösztönözzük, hanem olyan hazai vállalatok megerősödését, amelyek regionális szinten válnak meghatározó szereplővé, mint a Mol, az OTP Bank vagy a 4iG – ismertette Orbán Balázs a miniszterelnök stratégiáját.
2021-ben ezek segítségével elértük az átlagos fejlettségi szint 76 százalékát. Most jött el a történelmi pillanat ahhoz, hogy a magyar gazdaságot az összekapcsoltság segítségével új növekedési pályára állítsuk.
Ebben a következő területek játszanak kulcsszerepet: a gazdaság egészét átható horizontális szektorok és a kitörési pontként szolgáló stratégiai iparágak. Azaz:
- Tovább kell növelni a külföldi működőtőke-beruházást,
- az energetika terén minél több kapcsolatot szükséges kiépíteni a világ és a szűkebb régió nagy elosztópontjaival.
- A regionális együttműködéseket tovább kell erősíteni,
- régiós és globális szereplővé kell tenni a magyar bankszektort.
- A felsőoktatás már megkezdett átalakítását arra kell felhasználni, hogy elősegítse a tudástranszfert az ipari szereplők és a távoli kutatóközpontok között.
- A jelenleginél hangsúlyosabban szükséges jelen lennünk a nemzetközi térben, elsősorban a nyilvános diplomácia terén.
- Az iparágak szintjén pedig a klaszterek kiépítésére alkalmas hadiipar és az utóbbi évtizedekben felértékelődő infokommunikációs szektor mellett az összekapcsoltságra leginkább alkalmas élelmiszer-, gyógyszer- és járműipart érdemes megerősíteni.
Ez tehát a magyar stratégia, mely Orbán Viktor miniszterelnök zárt körben elhangzott és most nyilvánosságra hozott előadása szerint létezik és megvalósítása zajlik.
