Legbelül mindig egy nagy drámai szerepre vágyott, ám örök epizodista maradt, általában vicces pincérként tűnt fel a filmvásznon.
A drámai szerepet aztán az életben osztották rá, a II. világháború alatt hiába volt neves színész, a zsidó származása miatt házaló könyvárusként próbált életben maradni.
Ő volt Peti Sándor, aki 1898-ban, egy sokgyermekes családban látta meg a napvilágot Kiskunhalason. Sokáig nem is álmodhatott a színészetről, vasutasnak ment, ám aztán 21 évesen mégis jelentkezett Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába.
Két év múlva már az Apolló Kabaré komikusa volt. Kár lenne kárhoztatni a felfedezőit, hiszen ő is tudta, a fizimiskája, a stílusa a könnyed műfajban érvényesül leginkább, ám legbelül élete végéig mardosta az érzés, hogy komoly főszerepeket nem kapott – írja megemlékezésében az Újságmúzeum.
Aztán amikor a Vígszínházba került, a kor ünnepelt színésze, Csortos Gyula karolta fel. Csortosról tudni kell, kevés embert engedett magához közel, de akiben tehetséget látott, azzal kevésbé volt bántó. 1932-őt írtunk.
Csortos már túl volt a Hyppolit a lakáj bemutatóján, őt és Kabos Gyulát ünnepelte Budapest.
A jóval fiatalabb Peti Sándor viszont még csak reménykedett az ismertségben. Csortos rendszeresen oda engedte Petit a bérelt kávéházi asztalához a New-Yorkban, sőt, még öltönyt is csináltatott a kispénzű színésznek.
Szívszorító sorsfordulat
Aztán Petit is megtalálták a filmszerepek, a II. világháború előtti sikerfilmekbe ő is bekerülhetett, hol ablakmosóként, hol irodaszolgaként, meg persze pincérként. Ismert színész lett, ám a nagy világégés az ő életét is átírta.
A zsidó származása miatt 1939-től nem léphetett színpadra, de más pályatársaival ellentétben legalább életben maradt. Mivel nem játszhatott, éhen halni viszont nem akart, így házaló könyvügynökként próbált megélni.
A gangos bérházakat járta és minden ajtón becsöngetett, hátha vesznek tőle egy-két kötetet. Volt ahol ajtót sem nyitottak, máshol elzavarták, ami megviselte, hiszen a közkedvelt színészből egyszeriben egy lenézett ember lett.
Az életének erről a korszakáról érthető módon keveset beszélt, ám ha igen, mindig kiemelte, erőt adott számára, ha valamelyik lakó azért megjegyezte, nagy kár, hogy egy ilyen szintű színész könyvárusként sínylődik.
A háború után aztán folytatta a karrierjét, ám a szerepei nem változtak: pincér, szabó, börtönőr, portás és könyvügynök.
