A férje 11 év házasság után lépett le, és otthagyta a nőt a gyerekekkel. Csendesen jelentette be, hogy elválik, és elköltözik. A kisfiú ekkor öt éves, a kislány pedig négy éves volt.
A nő napokra összeomlott ezután: kétségeken ment keresztül, nem tudta, hogyan fog ilyen körülmények között helytállni, és remélte, hogy a kicsik nem szenvedik meg nagyon. Saját hajánál fogva talpra állított magát, mert szép életet akart a gyerekeinek! Mindent megtett, hogy így legyen.
Vasárnaponként elvitte őket templomba, minden hétköznap iskolába, és segített nekik megcsinálni a házi feladatot. Nagyon szomorú volt, egy kicsit elveszett, és kereste a saját és kis családja helyét az életben.
Azóta két év telt el, és egy nap, a templomban az anyák napi misén a pap arról beszélt, milyen nagy a szerepe az édesanyáknak az életünkben. Arra kérte a gyerekeket, hogy válasszanak egy szál virágot, és köszöntsék fele vele az anyukájukat.
Az édesanya beszámolt róla, hogy a kicsik megfogták egymás kezét, és két láthatóan sokat szenvedett, a napon megégett virággal léptek oda édesanyjukhoz. Mosollyal az arcukon adták át anyukájuknak, aki szintén mosollyal az arcán vette át. Az anya csak annyit kérdezett, hogy miért ezeket a virágokat választották.
A kisfiú anyukájára mosolygott, megsimogatta az arcát, és csak ennyit válaszolt: “Mert ezeknek a virágoknak a Te gondoskodásodra van szükségük” Az anya sírva fakadt, a gyerekei pedig átölelték. Soha nem kapott ennél szebb anyák napi ajándékot.
Az ilyen kis történetek megmutatják, mi az igazán fontos az életben.. Neked mi a véleményed?
(A történetet Patricia A Rinal írta le, és az a “Chicken Soup for the Mother’s Soul” című válogatás kiadványban jelent meg.)
