Sokat halljuk, hogy a koronavírus-fertőzést komolyan kell venni, annak is pihennie kell, akinek enyhék a tünetei. A légzőtorna ugyanakkor fontos, még annak is végeznie kellene – sőt annak még inkább -, aki az ágyból is nehezen kel ki. Mit jelent a légzőtorna, és miért segít rengeteget?
Sokszor félünk attól, hogy a koronavírus-fertőzés nem merül ki a köhögésben és a lázban, az izmok fájdalmában, hanem mellettük kialakulnak más szervrendszereket is érintő szövődmények is. A legjobban a tüdőgyulladástól kell tartani, amit már nem csak a vírus okozhat, hanem főleg idősebbeknél baktérium is. “Ez a szövődmény fekvő betegeknél – függetlenül a fertőzés eredetétől – mindig könnyebben kialakul.
Ennek hátterében az áll, hogy ilyenkor a légzéskapacitás a gravitáció és a testhelyzet miatt eleve rosszabb. A betegek egyszerűen nem tudnak nagy levegőt venni, emiatt pedig leromlik az úgynevezett átlégzési képességük is” – mondja dr. Bessenyei Dávid neurológus szakorvos, az egyik budai COVID-ambulancia orvosa.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a levegő nem járja át teljesen a tüdőszövetet, nem történik légcsere a szerv teljes felületén. Ha ez a helyzet, akkor a gázcseréből kiesett légzőfelületeknél megrekedhet a levegő, elmarad a légcserével járó természetes tisztulási folyamat is. Ilyenkor nagyobb eséllyel alakul ki úgynevezett süllyedéses tüdőgyulladás. Emiatt fontos, hogy a betegek a lehető legkevesebb időt töltsék fekve.
Mint egy nejlonzacskó
A légzőtorna szerepét, a tüdő teleszívásának fontosságát leginkább akkor érthetjük meg, ha tisztában vagyunk a légzőszerv felépítésével, működésével. “A tüdőszövetet úgy kell elképzelni, mint egy összegyűrt nejlonzacskót. Ha ebbe belefújunk, az összegyűrt hajtások nem nyílnak ki, ez csak akkor történik meg, ha nagyon elkezdjük fújni. Jó példa az is, amikor a lufi anyaga már kicsit elfáradt, összeragadt. Ha ilyenkor elkezdjük fújni, nem biztos, hogy az összeragadás egyből kinyílik, de ha tovább fújjuk, ki fog nyílni” – magyarázza szakértőnk.
Ez a tüdőre vonatkoztatva azt jelenti, hogy ilyenkor tudnak aktiválódni azok a légcserében részt vevő felületek, amelyek korábban működésképtelenek voltak. Ilyenkor a légcsere úgy működik, mint egy söprés: a levegő beáramlik, majd kiáramolva magával viszi a bent rekedt anyagokat. Ehhez azt is tudni kell, hogy a tüdő és a légutak szövetében, falában lévő sejtek tisztító váladékai is csak akkor termelődnek, ha az adott terület a légcserébe be van kapcsolva. Magyarán az a terület, amit éppen nem használunk, nem csak a légcserében nem vesz részt, nem is tisztul.
Muszáj megmozdulni
“Ahhoz, hogy a tüdőkapacitás megmaradjon, akkor is muszáj egy kicsit mozogni, ha nagyon gyengék vagyunk. Ehhez elég kiülni az ágy szélére, a kezeket magastartasba emelni, majd mély belégzést végezni. Miután a tüdőt jól teleszívtuk, a kezet le lehet engedni, a levegőt pedig ki lehet fújni. Ezt a gyakorlatot legalább tízszer-tizenötször érdemes egymás után elvégezni” – mondja Bessenyei Dávid.
Ez a légzőtorna legegyszerűbb módja, amit állva – ha valaki ezt meg tudja tenni – még szerencsésebb végezni. Aki jobb állapotban van, a gyakorlatokat összekötheti jógapózokkal és meditációval is. Ilyen tornára – akár annak legegyszerűbb formájára is – naponta kétszer 5-8 percet kell szánni, mert ha így teszünk, biztosíthatjuk a tüdő teljes átlégzését, és azzal csökkenthetjük annak esélyét, hogy tüdőgyulladás alakuljon ki. A légzőtorna nem csak a tüdőt érintő szövődmény megelőzése miatt fontos, hanem azért is, mert a természetes légcserével járó tisztulási folyamatok segítik a szervezet vírussal szembeni küzdelmét is. Ahhoz, hogy a szövődményeket a legnagyobb eséllyel előzzük meg, a légzőtornát érdemes egyből elkezdeni, amint valaki megbetegedik. Még akkor is, ha a fertőzés csak enyhe tünetekkel jár.
Elő a lufikkal!
Otthoni körülmények között egy másik légzőtorna-gyakorlatot is könnyen el lehet végezni. Ez a léggömbfújás, amelynél a cél, hogy minél jobban fújjunk, és a léggömb minél nagyobb legyen. Ehhez az erőltetett kilégzéshez jó mély levegőt kell venni, majd erősen ki kell fújni. Lehet a feladatot azzal is nehezíteni, hogy a léggömb szájához valamilyen szűkületet, például csutorát teszünk. Így kisebb átmérőjű lukon fújhatjuk fel a léggömböt, ami nagyobb ellenállást, és így nagyobb erőkifejtést jelent. Ehhez jobb tüdőkapacitásra van szükség, így ez a gyakorlat nagyon rossz állapotú betegeknek kevésbé ajánlott. – írja a hazipat
