Ennek a nőnek több év házasság után egyre inkább feltűnt, hogy a férje különösen viselkedik akkor, amikor a vér szerinti anyja megjelenik náluk.
Hirtelen zavarba jön, mindig egyszerre távoznak, folyton összefutnak valahol, sokat beszélnek telefonon. Mindez pedig igaz volt az édesanyja viselkedésére is.
Ha hozzájuk ment, kicsípte magát, kirívó ruhákat vett fel, és folyamatosan a vője körül legyeskedett.
Egy nap úgy döntött a nő, hogy elhívja az édesanyját magukhoz, mondván vigyázni kellene a gyerekekre, mert a férje később megy majd el otthonról. A férfi nem gyanított semmit, mert délután valóban lett volna egy kis dolga házon kívül, de miután megtudta, hogy az anyósa hamarosan érkezik hozzájuk és ott lesz egész nap, sunyiban gyorsan át is szervezte a napját.
A gyanakvó feleség elindult munkába, majd délben, amikor tudta, hogy a gyerek úgyis aludni fog, szólt a főnökének, hogy nem érzi jól magát hazamegy.
A gyerek a szokásos napi rutinját folytatta, ebéd után szépen szundikálni ment.
Az anyós és a férj pedig kapott is az alkalmon és azonnal egymásnak estek a kanapén.
Annyira ráhangolódtak a másikra, hogy észre sem vették a kocsi ajtajának csapódását.
Amikor a feleség belépett az ajtón, annyira felkavarta az, amit a saját anyja és a férje műveltek, hogy azonnal hányni kezdett.
Másnap beadta a válópert, a férje ruháit kidobálta az ablakon, az anyját pedig kitagadta, örökre eltiltotta az unokája mellől.
