Egy idős férfi és felesége békességben éldegéltek kisméretű, de otthonos házukban, egy csendes környéken. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, és több mint 40 éves éltek házasságban.
Minden reggel a férfi kerékpárral elgurult a közeli piacra, hogy beszerezze a másnapi ebédnekvalót. Addig a felesége otthon tett-vett a kertben, vagy takarított.
Kevés volt a nyugdíjuk, így leginkább a kenyér mellé párolt zöldség került. De nem panaszkodtak, örültek amijük volt, de legfőképpen azért voltak boldogok, mert ott voltak egymásnak, mindig.
Egyik nap éppen vacsorázni készültek, egy-egy meggyes pite szeletet majszoltak. Ez volt az egyetlen luxus az életükben, ugyanis imádták a meggyes süteményt.
A bácsi a pite vastag tésztájú részét szerette, kevés meggyel, a felessége éppen ellenkezőleg, a vastag meggyréteggel borított szeleteket kedvelte. Így mondhatni, hogy egyforma arányban osztották fel maguk közt a pitét, ez volt a boldogságuk titka is, rávilágított az életükre, arra, hogy milyen tökéletesen is kiegészítik egymást.
Egy téli napon történt, mikor az idős férfi tüdőgyulladást kapott. A nyugdíjasok tartalékát mind felemésztette a sok gyógyszer és a kórházi kezelés. A hír mindkettőjüket sokkalta, mikor az orvosok közölték, hogy a bácsit nem tudják megmenteni.
Mikor hazamentek a kórházból, a nő soha nem hagyta magára, az ágya mellett ült, a halvány fényben a férje szemébe nézett. Ekkor a férfi közölte:
– Mondanom kell valamit – és megfogta felesége kezét.
– Mit akarsz közölni, szívem? – kérdezte könnyes szemmel a felesége.
– Nagyon szeretlek – válaszolt őszintén a férfi.
– Óh, tudom ezt, én is nagyon szeretlek – mondta az idős asszony.
– Az legfontosabb dolog az életemben az volt, hogy téged boldoggá tegyelek. Remélem ez sikerült valamelyest elérnem. És szívem, kérlek ne haragudj meg most azért, amit mondani fogok, de be kell vallanom, hogy egész életemben hazudtam neked.
Az asszony megijedt
– Igazából nem is szeretem annyira a pite tésztáját.
A nő csak ámultan ült.
– De akkor miért… – de a férje a szavába vágott.
– Mert örömet akartam neked szerezni, még akkor is, ha egy egyszerű desszertről van szó.
Pár percig némán, de mosolyogva néztek egymásra. Az asszony átölelte fekvő férjét.
– Édesem, mi igazi társak vagyunk. Az évek során én is megpróbáltalak boldoggá tenni, és úgy tettem, mintha a vastag meggyes részt imádnám, de közben valójában a tésztát szeretem.
