Zsuzsa egy harmincas fiatal édesanya, aki egyben tanítónőként dolgozik a közeli általános iskolában. Férjével egy kisfiuk van, Bence, aki 8 éves. Bence ugyanabba az iskolába jár, ahol az anyukája tanít.
Egy nap Zsuzsa fogalmazást íratott a gyerekekkel, amelyben Isten (vagy bármely, a kicsik hite szerinti, nagyságos, és csodák tételére képes lény) felé meg kellett fogalmazniuk a legnagyobb kívánságaikat, amelyekről azt szeretnék, hogy valóra váljanak.
Zsuzsa este otthon javította a fogalmazásokat, amikor a férje észrevette, hogy elhalványodik az arca, és mintha elsötétedett volna előtte a világ.
Mikor megkérdezte, hogy mi baja van, megkérte a férjét, hogy olvassa el az egyik gyermek fogalmazását. A férj elkezdte olvasni:
“Uram, egy nagyon egyszerű kéréssel fordulok hozzád, amelynek teljesítése számodra semmiség! Semmi mást nem szeretnék jobban, mint hogy változtass engem televízióvá! Úgy érzem, ez az egyetlen módja annak, hogy a szüleim figyelmének középpontjába kerülhessek.
Mivel a televízióra apukám akkor is órákon át képes figyelni, ha fáradtan jön haza, tőlem pedig akkor sem kérdezik meg a szüleim, hogy mi bánt, amikor látszik rajtam, hogy szomorú vagyok, úgy érzem nincs más választásom. Azért, hogy a továbbiakban ne vegyenek semmibe, kérlek uram, teljesítsd a kérésemet.”
Mikor a férj elolvasta, csak ennyit mondott: “Ennek a szerencsétlen kisgyereknek nagyon rossz szülők jutottak”
Zsuzsa pedig könnyek között válaszolt: “Ezt a mi fiunk írta.”
Tanulságosnak tartod? Akkor ne felejtsd el megosztani!
