A története 1967-ben kezdődött. Szerelmes lett, teherbe esett, de a szülei nem engedték, hogy férjhez menjen a gyermeke apjához, mi több, kényszerítették arra, hogy vidéken szülje meg a gyermeket, és hogy örökbe adja…
A lány sose ment férjhez, és sose vállalt több gyereket. Úgy döntött, mindenkinek elmeséli a történetét, melyet ma már az unokái adnak tovább.
„1967-ben Jenna megismerte Davidet. Egymásba szerettek. De pontosan úgy, ahogy az akkori történetekben olvasni lehetett, David nagyon szegény családból származott. Ezért Jenna apja nem egyezett bele a kettőjük kapcsolatába, és megtiltotta a lányának, hogy találkozzon Daviddel.
A románc azonban nem ért véget, a szerelmesek titokban találkoztak. Amikor Jenna megtudta, hogy gyermeket vár, az apja azonnal elhajtotta őt, egy vidéki nagynénjéhez száműzve a lányt, hogy ott hordja ki és szülje meg a csecsemőt. David pokolian szenvedett, ezért úgy döntött, elfeled mindent, és bevonul a katonaságba. Hetente írt Jennának, de a leveleit az apa rendszeresen kidobta.
Jenna világra hozta a gyermekét, de örökbe kellett adnia. Hazatért otthonába, de nem tudta kitörölni a képet a fejéből arról a törékeny kis teremtésről, akit pár percig a karjaiban tarthatott. Folyton azon gondolkozott, vajon kihez kerülhetett, ki neveli fel, vajon milyen élete van? Mindeközben pedig arról a pillanatról is álmodozott, amikor végre elszabadulhat kegyetlen édesapja felügyelete alól. Jó tanuló volt, egyetemre ment, és remek állást szerzett egy másik városban.
Sose tért vissza a szülővárosába, és nem beszélt többé az apjával sem, aki arra kényszerítette őt, hogy lemondjon a gyermekéről és élete szerelméről.
Jenna sose lett többé szerelmes. Egyetlen kapcsolata sem volt más férfiakkal Daviden kívül, csakis a karrierjére és a szakmai fejlődésére összpontosított. Kiváló oktató vált belőle, és bekapcsolódott egy alapítvány tevékenységeibe is, amely a családi erőszak áldozatainak a védelmével foglalkozott.
Egy napon érdekes telefonhívást kapott. 30 év után, a fia, az egyetlen kisbabája, megtalálta őt, pontosan úgy, mint a filmekben. A férfivá cseperedett gyermek meg akart ismerkedni vele, látni szerette volna a biológiai anyját. Házas volt, és neki is volt már két gyermeke.
A találkozót két héttel későbbre beszélték meg.
Jenna várta őt a vonatállomáson. Két órával hamarabb érkezett meg, nem bírt magával. Nagyon izgatott volt. Aztán, egy adott pillanatban, a fia ott állt előtte. Szorosan megölelték egymást. Sírtak. Jenna megismerkedett a fia feleségével és a két kisunokájával, egy kisfiúval és egy kislánnyal.
Egyszer csak, a kisfiú felkiáltott: „Nagyapa!” Jenna lesokkolva fordult hátra. A fia arcon csókolta őt, és azt mondta:
– Múlt héten ismertem meg apát. Szeretett volna ő is találkozni veled. Ő sem házasodott meg soha azután, hogy te elmentél.
És ő volt, David. Szorosan megölelte Jennát.
A fiuk pedig tanúja lehetett a biológiai szülei esküvőjének, az év karácsonykor.”
