Észrevetted már, vagy elgondolkodtál már azon, hogy miért halljuk a saját hangunkat teljesen másnak, mint a többiek?
Mindenki tudja, milyen a saját hangja – aztán egyszercsak visszahallja valamilyen felvételen és elszörnyülködik, hogy úristen, ez tényleg az én számból jött ki? Nem ritka jelenség ez, az okát azonban kevesen tudják. Miért halljuk másnak a saját hangunkat, mint amilyen valójában? A válasz meglepő, a reakciód kb. ez lesz:
Ezért más
A hang két különböző úton érheti el a belső fület, ezektől függ, hogyan érzékeljük, halljuk. Az egyik típusban a levegő vezeti, vagyis a körülöttünk lévő környezet továbbítja a külső hallójáraton, a dobhártyán és a középfülön keresztül a csigába, a belső fülben lévő szervbe.
A másikban pedig a csontok adják tovább, ekkor viszont a hangszálak rezgései közvetlenül a fej szövetein keresztül érik el a csigát.
A hang, amit akkor hallunk, amikor beszélünk, a csontvezetéses csoportba tartozik, írja a Birghtside. A saját hangszálaink rezgései közvetlenül jutnak el a csigába, de mivel átfutnak a csontokon, torzulva verődnek vissza.
A koponyánk csontjai ugyanis csökkentik a rezgések frekvenciáját, vagyis mélyebbnek hallatszik a hangunk, mint amilyen valójában.
Ezért van az, hogy amikor egy felvételt hallgatsz vissza, rájössz, hogy itt valami nem stimmel, mert magasabb, furább, “bénább” a hangod, mint gondoltad. Nem a te hibád: ez már a légvezetéses eset.
A csiga a hozzá eljutó rezgéseket idegi impulzusokká alakítja át, amiket végül az agyunk értelmez.
