Victoria Arlen egészségesen született és fejlődött, amellett pedig imádta tehetségét sportteljesítményében megmutatni. Sajnos 11 éves korában influenzaszerű tüneteket kezdett tapasztalni, többször is elájult, majd tüdőgyulladást kapott.
Mindössze két hét alatt csípőtől lefelé lebénult, majd a teste részletről részletre kezdte felmondani a szolgálatot. Az agyában és gerincvelőjében fellépő gyulladás az egész életét tönkre tette.
A családja elborzadva nézte végig, ahogy Victoria elveszíti beszéd-, evési- és járási képességét. Hihetetlen történetének ez azonban csak a kezdete volt, ugyanis 4 évvel később a családja és az orvosok is ledöbbentek attól, ami történt.
Az orvosok elmagyarázták a szülőknek, hogy Victoria vegetatív állapotba került, csak szondán keresztül tud táplálkozni és gépekkel kell életben tartani. A család úgy gondolta, hogy elvesztették őt. Amit nem tudtak, az az volt, hogy Victoria mindent hallott maga körül.
Két évvel azután, hogy kómába került, mentálisan felébredt, ám még mindig képtelen volt mozogni. Hallotta a beszélgetést maga körül és szeretett volna reagálni, de képtelen volt rá. A teste nem engedelmeskedett. Ebben a szörnyű helyzetben senkivel nem tudta közölni, hogy mi történik vele.
Az orvosok prognózisa
Felfedezték, hogy egy ritka betegség okozza Victoria gerincvelőjében és agyában a gyulladást. A lány hallotta, amint az orvosok kijelentik, hogy agyhalott és egész életében így fog maradni.
“De a szüleim hittek bennem. A kórházi szobámat otthonossá alakították és gondoskodtak rólam. A három bátyám folyamatosan beszélt nekem és elmondta, hogy mi történik a szobán kívül. Erőt adtak, hogy harcoljak. Nem tudták, hogy hallom őket, pedig így volt.” – mesélte később Victoria.
A csoda pillanata
Victoria egyszer csak képes volt felvenni a szemkontaktust édesanyjával és onnantól kezdve fokozatosan kezdett visszatérni az életbe. Tudta mozgatni az ujjait, majd képes volt integetni, aztán szavakat és mondatokat formálni. Egy idő után már egyedül evett és a telefonját is képes volt kezelni.
Csodás fejlődése ellenére azonban a lábai még mindig nem mozdultak. Minden szakember azt mondta neki, hogy meg kell barátkoznia a gondolattal, miszerint kerekesszékben fogja leélni az életét.
A kerekesszék mizéria
Victoria olyan akaraterővel rendelkezett, hogy nem volt hajlandó elfogadni, hogy soha többé nem járhat. Amikor középiskolába került, néhányan bántották is a kerekesszék miatt. Emiatt az iskolát teljesen meggyűlölte.
A szülei megígérték neki, hogy mindent megtesznek azért, hogy visszaszerezhesse az önbizalmát. Soha nem vesztették el a reményt, ami az egyedüli fegyver volt a lány életében.
Ezután újabb fordulópont következett be az életében
Mivel egy tó mellett nőtt fel, már igazán kis korában megtanult úszni. Egy úszócsapatnak is tagja volt 10 évesen és versenyeken is részt vett. Amikor felépült betegségéből, nem hitte, hogy valaha is képes lesz újra úszni, lábak használata nélkül legalábbis lehetetlennek tűnt.
A fivérei azonban másképp gondolkodtak. Egyik nap bedobták őt az otthoni medencéjükbe és bár Victoria kezdetben teljesen meg volt rémülve, erre a lökésre volt szüksége. Miközben úszott, nem kellett kerekesszékben ülnie és saját meglepetésére igen jól ment neki. A víz visszaadta a szabadságát és az önbizalmát.
17 évesen az amerikai csapat tagjaként részt vett a 2012-es Paralimpián, ahonnan 3 ezüst és 1 aranyérmet vitt haza, egyben új világrekordot is állított fel. Amikor hazaért, meghívták, hogy beszéljen a közönség előtt, mint előadó, majd innentől kezdve az emberek kezdték megismerni a nevét. Ám a kerekesszék még mindig zavarta őt.
Victoria és édesanyja átmenetileg San Diego-ba költözött, hogy a lány részt vehessen egy programban, a Project Walk-ban, amely bénultaknak segít újra lábra állni. Mivel természetesen nem akartak a család többi tagjától távol lenni, ezért ők maguk indították el a Project Walk franchise-t az északi parton.
A szakemberek azt mondták, hogy erre a házuk is rámehet, és hogy a lába lényegében nem fog működni, ám ők nem adták fel. Victoria segítséggel ugyan, de 2015-ben megtette első lépéseit. Minden reggel ébredés után 6 órát edzett, hogy elérje célját.
Lassan, de biztosan kezdte visszanyerni mozgás képességét. Egy idő után már mankóval is tudott egyedül járni. 2016 márciusában pedig egyedül megtette első lépéseit. Azóta sem állt meg.
“Nem mondom, hogy minden nap tökéletes. A járás továbbra is egy kihívás és még mindig komoly a károsodás. Lábrögzítőt hordok és napi 2-3 órát edzek. Azokon a napokon, amikor bénultabbnak érzem a lábam, kéznél van a kerekesszék és a mankó is. Bár az erőlködésem már kevésbé látványos.” –jegyezte meg Victoria.
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
