Nehezen elviselhető anyósok, apósok, sógornők és sógorok nem csak a hollywood-i filmekben léteznek. Sok embernek meggyűlik velük a baja egy-két kérdést illetően. Persze szerencsére nagyon sok az ellenkező példa, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem állíthatjuk, hogy mindenki nézetei teljes mértékben egyeznek a fogadott család tagjaiéval.
A következő történetben egy olyan anyuka szólal fel, akinek döntésével az anyós ment szembe és nem átallt erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a született gyermeke nevét a saját szájíze szerint megváltoztattassa, miközben a kérdéses anyuka a császármetszésből lábadozott. Most őszintén…
Az anyuka érzéseinek hangot adott a neten, a poszt pedig a következőképpen szólt:
“A kisfiunk 2 hónapos és éppen most fedeztem fel, hogy a férjem keresztnevét ‘Finley’ helyett ‘Finlay’- nek betűzi a hivatalos dokumentumokon. Fel vagyok háborodva, mert ugyan beleegyeztem, hogy ez legyen a neve, azt mondtam, hogy Finley-nek betűzzük, amibe ő bele is ment a születése előtt.
Az anyós még a karácsonyi üdvözlőlapon is így írta a gyerek nevét, hogy ‘Finlay’. Ekkor megjegyzést tettem a férjemnek, és annyi tisztesség sem volt benne, hogy elmondja nekem, mi a helyzet. Hagyta, hogy 2 hónapon keresztül abban a hitben éljek, hogy tudom, mi a gyerekünk pontos neve, pedig hivatalosan nem az volt!
Az egészet akkor fedeztem fel, amikor a TAJ- kártyát és anyakönyvi kivonatot intéztem.
Nos, itt kezd trükkössé válni az egész. Kiderült, hogy az anyós beszélte rá a névváltoztatásra, miközben én aludtam a sürgősségi császármetszés után. Tudni kell hozzá, hogy több állammal odébb él a férjem anyja, szóval ez az egész telefonon keresztül zajlott. Próbálta meggyőzni a férjemet, hogy adjon egy olyan nevet a fiunknak, amit én gyűlöltem.
Mivel a férjem ezt túl drasztikusnak gondolta, ezért csak egy betűt cserélt ki benne, ahogy azt az anyós kívánta. Ő ugyanis úgy gondolta, hogy a ‘Finlay’ sokkal maszkulinabb, mint a ‘Finley’.
A férjem anyja mindig is egy manipulátor volt és éreztem, hogy soha nem kedvelt engem. De most egyértelműen kinyilvánította tiszteletlenségét.
Képes volt bemagyarázni a férjemnek, hogy rendben van, ha hazudik nekem egy olyan dologgal kapcsolatban, ami amúgy nagyon is komoly, hiszen a gyermekünk nevéről van szó.
Persze ehhez a férjemre is szükség volt, de próbálunk ezen túljutni. Mindamellett úgy gondolom, hogy az anyósommal is beszélnem kellene. Én kezdeményezzem, vagy a férjemnek kellene beszélnie vele erről? Esetleg tegyük meg közösen? Mi lenne a helyes?”
A poszt vég nélküli hozzászólás áradatot generált, melyek között voltak, akik bátorították az anyukát, viszont akadtak, akik túlzásnak ítélték meg a reakcióját.
Te mit gondolsz? Persze, csak egy betűről van szó, de mennyire tisztességes dolog ilyet tenni, ha a szándékot vizsgáljuk a betű mögött?
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
