Egy éve, hogy a lány nem találkozott az édesanyjával, pedig nem is laktak olyannyira messze egymástól. Egy év, sok idő, mégis a napi tennivalók, a család és a munka mind felélték az idejét. Ám aznap az anyja születésnapja volt és a lány mélyen magába nézett.
Felöltözött, a gyerekeket a férjére hagyta és elindult az anyukájához, hogy meglepje őt.
Az idős hölgy örömében, könnyes szemmel így szólt: “Hát nem felejtetted el a születésnapomat kedvesem?!” A lány csak annyit felelt: “Öltözz Anya, elmegyünk vacsorázni.”
Az idős hölgy nem tétovázott, magára öltötte a legszebbik ruháját és elindultak. Nagyon csinosak voltak mind a ketten, az étteremben sok szempár rájuk szegeződött.
Kiválasztották az ételt, majd amikor megérkezett, hozzáláttak. A néni keze sajnos már nem engedelmeskedett úgy, mint fiatalabb korában és amikor szájához emelte az ételt, annak remegése miatt lecsepegtette a ruháját.
A vacsora végeztével a lány megtörölte édesanyja ruháját, megigazította szemüvegét, segített neki elkészülni és indultak haza. Sokan követték őket a szemükkel, amint távoztak, majd egy idős úr felállt a székéről és tapsolni kezdett.
Ezután megkérdezte: “Hölgyem, nem hagyott itt valamit?”
A lány körbenézett magán, majd az asztalon is, aminél ültek, de konstatálta, hogy minden náluk van. Így szólt: “Nem hagytam itt semmit.”
“De igen, Hölgyem! Egy fontos leckét a gyermekeinknek és reményt a szülőknek!”
Az étteremben csönd támadt, a lány szeme pedig könnyes lett. Ekkor értette meg csak igazán, hogy egy apró gesztus milyen nagy értékkel bírhat az édesanyja lelkében.
Vigyázzunk a szüleinkre, hiszen életüket adták nekünk, felneveltek minket. Szeressük és tiszteljük őket, gondoskodjunk róluk, amíg csak lehet, mert elérkezik a nap, amikor már nem lesznek velünk.
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
