Hirdetés
Erre még emlékszik valaki? Mai szemmel ránézve olyan, mint egy kínzóeszköz a múltból, ami egyesek szemében az is volt, főleg, ha egy valódi, keménykezű testneveléstanárt kaptak mellé.
A szertorna része volt a szekrényugrás is, ami egyrészt jó móka volt, másrészt utálat tárgyává vált, amikor a tanár üvöltött velünk, ha nem tudtuk szépen elvégezni a feladatot.
Hirdetés
A tanár és az osztálytársak is árgus szemekkel figyeltek minket, nekünk pedig összerándult a gyomrunk, nehogy még egyszer nekimenjünk ennek a robosztus szekrénynek.
Állítom, ha nem lett volna akkora nyomás rajtunk, csak úgy repkedtünk volna felette.
Persze a pakolás is ránk maradt. Nekünk kellett kicipelni és visszavinni a szertárba. Rendesen edzésben tartottak minket hajdanán, az biztos!
Te még emlékszel rá? Neked milyen volt a viszonyod vele? 🙂
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
Hirdetés
