A 90-es években élte aranykorát. Ha már szülő voltál, akkor azért, ha gyermek, akkor azért nem fogod soha kitörölni az emlékezetedből a Turbó rágót, ezt a felejthetetlen csodát.
Ma egy ilyen minőségű rágóra talán nem is adnánk ki pénzt, akkor mégis marékszámra vettük vagy éppen vetettük anyuval és apuval.
Nagyon édes volt és túlzunk, ha azt mondjuk, hogy egy percnél tovább érdemes volt rágni, hiszen akkor már semmi íze nem maradt. Ráadásul úgy megkeményedett a szánkban, hogy bivaly állkapocs kellett hozzá, hogy tovább rághassuk.
De vettük, rágtuk és imádtuk. Egy citromsárga, egy kék, egy zöld, egy piros. Legyen mindből! Arról nem is beszélve, hogy sosem lehetett tudni, melyikben milyen csodás autós kép rejlik.
Az volt ám az igazi kincs, a kvintesszencia az egészben. Volt olyan gyerek, aki pénzért árulta a képeket suliban, és ami a legszebb az egészben, volt olyan, aki fizetett is érte.
Régi szép idők! 🙂
Neked milyen emlékeid vannak róla? Te is Turbó rágó nemzedék vagy?
