Sajnos mindenki kapcsolódik valamilyen formában a rákhoz. Sokan maguk érintettek, míg ennél is többen ismernek olyan személyt, legyen az családtag, barát, kolléga, aki érintett/érintett volt általa.
Ez a történet egy 5 éves kisfiúról szól, akinek szintén meg kellett harcolnia ezzel a szörnyű kórral, amely 2 évvel ezelőtt tragikusan elvette az életét.
Charlie Proctor-t 2016-ban diagnosztizálták hepatoblastoma-val, amely egy ritka, májból kiinduló tumor. Ez azt jelentette számára, hogy májtranszplantációra van szükséges.
A szülők minden lehetségest elkövettek, hogy Charlie életét megmenthessék. Még pénzt is elkezdtek gyűjteni az operációra egy amerikai kórházban. Azt mondták nekik, hogy legalább háromszorosa lenne az összeg a kezdetinek, így rávették őket, hogy fagyasszák be az alapot.
Amber így írt az utolsó órákról Facebookon:
“Azt mondta, hogy elfáradt, hogy elege van és depressziós. ‘Nem tudom, hogy mit tehetnék még’…ezek voltak a szavai. Nagyon zaklatott volt, le akart feküdni, majd fel akart ülni, feküdt az ágyon, a babzsákon, a kanapén, majd felment az emeletre és így tovább…”
Egy ponton odafordult hozzám és azt mondta a leghalkabb, legfinomabb hangon, ‘Anya, bocsánat!’ Újra életerős akart lenni és úgy érezte, bocsánatot kell kérnie azért, ami történik.
A szívem megszakadt! Semelyik gyermek nem szabadna, hogy ezt érezze. Semelyik! És egyik szülő sem szabadna, hogy lássa a gyermekét lassan elmenni.”
Pár óra múlva Charlie elaludt édesanyja karjaiban, apja ölelésében.
A posztban Amber felhívta az összes szülő figyelmét, hogy sosem szabad semmit biztosra venni az életben. Legyenek hálásak gyermekeikért és annyiszor öleljék és puszilják meg őket, ahányszor csak lehet, mert sosem tudhatják, hogy meddig vannak velünk.
