Ha egyvalamit szeretnénk, hogy soha ne történjen meg velünk egy párkapcsolat során, hát az a hűtlenség. Valljuk be, a megcsalás még soha senkinek nem esett jól. Kegyetlen az érzés, amikor megtudjuk, az az ember, akiben feltétel nélkül megbíztunk, elárult minket.
Semmi kétség, hogy ez szolgáltatott alapot a következő történetben szereplő hölgynek arra, hogy esküvője napján torolja meg, amit vőlegénye elkövetett ellene.
Így nyilatkozott a kérdéses menyasszony, Casey az esetről:
“Alex és én 6 éve voltunk együtt. Úgy éreztem, ő az Igazi. A családjaink barátokká váltak, az egész életünk összefonódott és arra készültünk, hogy ezt örökre megpecsételjük.
Az utolsó szabad estémen a barátnőimmel voltam az egyik hotelszobában, iszogattunk és beszélgettünk. A telefonom a helyiség túloldalán rezgett és odasasszéztam egy pohárral a kezemben.
Az üzenet nem egy újabb jókívánság volt. Egy olyan üzenet volt, amely mindent megváltoztatott.
Egy ismeretlen számról érkezett és tele volt képernyőfotókkal. Az üzenet szövege ennyi volt. “Én a helyedben nem mennék hozzá.”
A képeken a leendő férjem és egy másik nő között folyó beszélgetések voltak kifotózva. Rengeteg! Közte szelfik is. A nő az ellentétem volt. Én szőke vagyok és világos bőrű, ő sötét hajú és kreol.
Az üzenetek több hónapra visszamenőleg voltak dátumozva, az utolsók már csupán pár nappal korábbiak. Az agyam egyszerűen képtelen volt feldolgozni, ami történik. Nem volt kérdés, az eredetiségüket illetően.
Aztán minden összeállt és rájöttem, hogy micsoda idióta voltam!
“Most hétvége. Csak te és én. Nagyon izgi lesz.”
“A tested egyszerűen fantasztikus. És tudod is, hogy hogyan használd. Bárcsak a barátnőm fele annyira lenne tehetséges, mint te.”
“Annyira hiányzol. Nem tudok másra gondolni, csak rád. Soha nem éltem még át ilyet, mint ami kettőnk között van.”
Minden egyes szó egy késszúrás volt a szívembe és az esküvőnk előtt már csak pár óra volt. Hogyan fújhatnám le, amikor már mindenki ideutazott és minden ki volt fizetve?
Hogyan tehette ezt velem?
A könnyek és a szégyen érzése átvették felettem az uralmat. A barátnőim porig szidták és azt javasolták, hogy azonnal beszéljek vele és fújjam le az esküvőt.
Szerettem Alex-et. Hozzá akartam menni másnap. Túlságosan szomorú és lesokkolt voltam ahhoz, hogy mérges legyek. Nem szóltam neki.
Aznap éjjel egy hunyásnyit sem aludtam. Eldöntöttem, hogy mit teszek. Úgy folytatom az egészet, mintha mi sem történt volna és kitálalok róla az egész násznép előtt.
Ólomlábakon vonultam az oltár felé a menyasszonyi ruhámban, ami már csak egy jelmez volt. Látta rajtam, hogy nem vagyok kicsattanóan boldog, de fogalma sem volt róla, hogy mi fog következni.
Amikor odaértem, a családunk és barátaink elé, mély lélegzetet vettem és bejelentettem:
“Ma mégsem lesz esküvő.”
“Úgy tűnik, hogy Alex nem az az ember, akinek hittem.”
A tömeg teljesen ledöbbent, Alex próbálta megragadni a kezemet, de én letettem a csokrot, amelyet a telefonnal együtt fogtam és felolvastam minden egyes üzenetet, amit a szeretője küldött.
Alex arca teljesen elfehéredett. A könnyező szemeimmel az övébe néztem. Semmit nem tudott mondani. Kiosont a templomból a tanújával együtt. A családja majd elsüllyedt szégyenében.
Újra a vendégek felé fordultam és ezt mondtam:
Mindannyiótokat nagyon szeretlek és boldog vagyok, hogy itt vagytok. Habár ma nem lesz esküvő, ünnepeljük meg helyette az őszinteséget és azt, hogy akkor is a szívünket kövessük, ha nagyon fájdalmas néha.
Egy kínos éljenzés után igazán jó bulit csaptunk.”
