Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor a problémák átveszik az irányítást és minden reményünket elveszítjük. Ilyenkor szükségünk van segítségre ahhoz, hogy újra talpra állhassunk. Ugyanakkor vannak azok az időszakok, amikor minden a helyén van és örömmel állunk elébe a kihívásoknak.
Az életünk tele van hullámvölgyekkel és a megtapasztalásaink is folyamatosan változnak. Ezek által tudunk fejlődni, alakulni, jobb önmagunkká válni.
Egy olyan történetet olvashatsz most el, amely bölcs mondanivalója által teljesen megváltoztatja azt, ahogyan az emberekhez viszonyulsz.
A 4 fiú példabeszéde
Volt egyszer egy férfi, akinek 4 fia volt. Szerette volna, hogy a fiai megtanulják, nem szabad megítélniük a dolgokat elhamarkodottan, ezért mindannyiukat elküldte egy hosszú útra, hogy meglátogassanak egy öreg fát.
Az első fiút télen, a másodikat tavasszal, a harmadikat nyáron, a negyediket ősszel küldte el. Miután mindannyian visszatértek az útjukról, megkérte őket, hogy meséljék el, mit láttak.
Az első fiú arról számolt be, hogy a fa kopár volt, szürke, csúnya, megdőlt és csavarodott.
A második fiú így válaszolt: „Ez nem igaz, hiszen tele volt zöld rügyekkel és reménnyel.”
A harmadik fiú egyikükkel sem értett egyet, hiszen ő úgy látta, hogy a fa tele van virágokkal, zöld levelekkel és méltósággal illatozott előtte. Ilyen szépet sosem látott még.
Az negyedik fiú szintén csodálkozott, hiszen ő egy dús lombú fát látott, amelyen gyümölcsök is voltak és a levelei több színben is pompáztak néhol.
A férfi elmagyarázta a fiainak, hogy mindenkinek igaza volt, hiszen mindannyian a fa életének egy évszakába nyerhettek betekintést.
Elmondta nekik, hogy nem ítélhetnek meg egy fát vagy egy személyt csupán az alapján, hogy csak egyetlen szakaszát látják az életének. A szeretet és a vélemény is csak akkor alakulhat ki megfelelően, ha az összes „évszakot” megtapasztalhattuk vele.
Az ember élete minden periódusának összességéből tevődik össze, így teljesen természetes, hogy egyikben máshogyan viselkedhet és tűnhet fel a szemünkben, mint a másikban. Ezért nagyon fontos, hogy soha ne ítéljünk elhamarkodottan, mert nem tudhatjuk, hogy éppen milyen szakaszát éli az adott személy az életének.
Ugyanakkor arra is felhívja a példabeszéd a figyelmet, hogy ha feladsz valamit télen, akkor el fogod veszíteni az újjáéledő tavasz, az izgalmas nyár és a színes ősz reményét is. Meg kell tanulni meglátni minden egyes évszak szépségét.
