Ez a történet egy teljesen hétköznapi történet, bárki közülünk lehetne a főszereplő. Érdemes elolvasni, nagyon megható és tanulságos!
“Kedvesem!
Az elmúlt két hétben nagyon sokat veszekedtünk egymással, én este 10-kor fáradtan értem haza a munkából, és csak azt szerettem volna, hogy ülhessek a fotelben, és bámuljam a focit. Te sem voltál a legjobb formában, fáradtnak, és reményvesztettnek néztél ki.
A gyerekek nem tudtak elaludni, mert sokat veszekedtünk, és a tévé is túl hangosan ment.
Megkérdezted, hogy tudnék-e többet segíteni otthon. Én pedig azt válaszoltam, hogy, ha keményen dolgozom egész nap, akkor hadd pihenhessek legalább otthon. Kiabáltunk egymásnak, és csak vitatkoztunk.
Sírva távoztál a házból, és mivel másnap sem jöttél vissza, meg kellett kérjem a főnököt, hogy adjon egy szabadnapot, hogy tudjak vigyázni a gyerekekre.
Egész nap futottam utánuk a lakásban, zuhanyozni sem volt időm, kiabáltak, szétdobálták a játékokat, sírtak, piszkálták egymást. Éjszaka sem tudtam aludni, hiszen valamelyikük állandóan felsírt.
Nagyon fáradtnak éreztem magam másnap, és most már megértlek, hogy mivel kell megküzdj egész nap. Tudom, hogy miért vagy kimerült, és tudom, hogy mekkora áldozatot jelent anyának lenni. Feláldoztad magad, és a karriered csak azért, hogy anya lehess.
Értem, hogy mennyire nehéz, hogy nem tudsz aludni egész éjszaka, nem tudsz elmenni a barátnőiddel találkozni, vagy sportolni.
Értem, hogy miért vagy feszült esténként, hiszen az, hogy mi jó a gyereknek, az anyja tudja a legjobban a világon, ezért minden problémájukkal hozzád fordulnak.
Nagyon tisztellek, és szeretlek, és soha egyetlen napot sem szeretnék eltölteni nélküled. Csodállak, hiszen egy fantasztikus anya vagy!
