Aranyosi Ervin: A szívek szabója
Élt egy szabómester, szíveket foltozott.Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.Mert a szép szívüket sok sérelem érte,s bár a szabó bérét vastagon megkérte,ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.Nagyon unta pedig e monoton munkát.Mindig csak ugyanaz!
Hidd el, te is unnád!Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,mért ül ki színére megszakadás, vérzés.Miért változik meg mesés dobbanása,s amikor kiürül, a csend koppanásamért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?Egy napon úgy döntött, utána jár végre,miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.Álruhában járta végig a világot,feljegyezte sorban, amit útján látott.Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,amiből hiányzott a szeretetmorzsa.A hit, a bizalom elfogyott belőlük,szeretetlenséget láthatott csak tőlük.Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.Irigység és önzés, félsz uralta őket,látott férfiakat, hitet vesztett nőket,a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,szomorúság, bánat mételye virágzott.Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.Kedves ölelésben sohasem volt részük,elromlott motorjuk, legfontosabb részük.És a szabó tudta, szükségük van másra,nem csak szívcserére, vagy kijavításra:a sok embert inkább tanítani kéne,a szeretet tudása mindükre ráférne.
Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.Árva kis lelkeket fogadott magához,és ekképpen kezdett újra a dolgához.Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,aki akkor boldog, ha reá figyelnek.Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,képes-e gazdája a gyermektől tanulni.Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,szeretetet adnak, ölelést cserélnek,mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!Otthonban, és szívben meleget csinálnak.Örömmel lelkedet szép fehérre festik,s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.Mert, ha az emberek megtanulnak adni,és begyógyult szívük képes befogadni,mikor egész évben van öröm-ajándék,s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,szeretettel telve a szép szívek büszkék.Végre, a jósággal telik meg világunk,mikor egész évben csupa jót kívánunk!
