Egy ritka egészségügyi állapotnak köszönhetően egy washington-i állampolgárnak meg kellett tudnia, hogy egy terhesség ténye nem elég ahhoz, hogy bizonyítsa anyaságát. Egy DNS-vizsgálat ugyanis azt mutatta, hogy valójában nem ő a biológiai anyja a saját gyermekeinek. De ha nem ő, akkor kicsoda?
Lydia Fairchild 23 éves volt, amikor már két gyermeket a világra hozott és éppen terhes volt a harmadikkal. A gyermekek apjával nem volt túl jó a viszonyuk és végül szakítottak. Lydia 26 éves korára egyedül találta magát a gyermekeivel, nem volt munkája és nem volt képes eltartani a kicsiket. Ekkor fordult a támogatásért az államhoz, azonban egy világ omlott össze benne, amikor bűntettel vádolták és fennállt a lehetősége, hogy elveszik tőle a gyermekeit.
Annak érdekében, hogy pénzügyi támogatáshoz juthasson, Lydia-nak át kellett esnie egy DNS-teszten, hogy bizonyosságot nyerjen, valóban ő a gyermekek édesanyja. Jamie Townsend, a gyerekek apja is részt kellett, hogy vegyen benne.
Lydia úgy gondolta, hogy ez az egész egy egyszerű formalitás lesz, ám kiderült, hogy mégsem!
Lydia-t a Washington Állami Ügyészség beidézte, hogy megvitassák a vizsgálat eredményeit. Megdöbbenésére csalással vádolták, mivel a DNS-teszt eredménye az lett, hogy közte és a gyermekei között, akiket ő maga hozott a világra, nincsen genetikai kapcsolat.
Az apa biológiai kapcsolata megerősítést nyert. A Szociális Szolgáltató Központ kikérdezte. Ki ő? Ki a gyermekek igazi anyja? Jamie-t azzal vádolták, hogy a gyermekeket egy másik nővel nemzette.
“Hiszen én hordtam őket a szívem alatt, én hoztam őket a világra. Semmi kétség nem volt bennem.” – mondta Lydia.
Lydia szülésze, Dr. Leonard Dreisbach-ot egyaránt megdöbbentette az anyával szembeni vád.
“Elég régóta végzem a munkámat, hogy felismerjen, valaki gyermeket hoz-e a világra a szemem előtt.”- nyilatkozta.
Az ország másik pontján egy nő, Karen Keegan, hasonlóan járt, akinek vesetranszpanltáció miatt volt szüksége DNS-vizsgálatra. Kiderült, hogy nincs genetikai egyezés háromból két fiával. A legfiatalabb gyermekéről bebizonyosodott, hogy genetikailag az övé. Az orvosok végül felfedezték, hogy Karen-nél egy ritka genetikai rendellenesség áll fenn, a kimérizmus.
Ezt az állapotot mindössze 30-szor detektálták eddig a világon. Azok a ritka személyek (kimérák), akik rendelkeznek ezen állapottal, egykor a ki nem fejlődött és meg nem született testvérükkel ikrekként kezdték az életüket az anyaméhben. Majd a terhesség egy korai szakaszában az egyik iker összeolvadt a másikkal és a később megszülető gyermek magában hordozza ikertestvére maradványát.
A bekebelezett iker sejtjei azonban nem tűnnek el, hanem funkcionálnak az adott személy szervezetében egy meghatározott területen.
Lényegében a kimérák olyan személyek, akik két különálló genetikai állománnyal is rendelkeznek és biológiailag egyben a saját ikertestvéreik is.
Ezzel a genetikai állapottal azonban senki nem volt tisztában azok közül, akik Lydia ügyét vizsgálták. A nő állapotosan a bíróságon találta magát, úton afelé, hogy elvegyék tőle a saját gyermekeit. A bíró elrendelte, hogy a hamarosan születendő gyermektől is vegyenek vérmintát, amely a DNS teszt alapján szintén nem mutatott kapcsolatot anya és gyermek között.
Karen Keegan orvosai által publikált cikk alapján végül megtették a felfedezést, hogy mi állhatott Lydia és gyermekei közötti kapcsolat rejtélye mögött. Később Lydia-tól szövetmintát vettek, DNS-tesztet végeztek és megtalálták a genetikai kapcsolatot anya és gyermeki között.
Kiderült, hogy Lydia felszívódott ikertestvére, csak a nő petefészkében lévő sejtek formájában maradt fenn. Tehát Lydia egyben önmaga ikertestvére volt és az is, hogy a gyermekei biológiai-genetikai édesanyja, a benne sejtek formájában fennmaradó ikertestvér maga.
