A helyesírás egy olyan dolog, aminek tökéletes ismeretétől egy ember nem lesz sem jobb, sem rosszabb, ám mégis oka van annak, hogy oly sokáig tanítják velünk az iskolában. A magyar egy csodálatosan gazdag nyelv, aminek a művelése akkor a legszebb, ha szavait változatosan és nem utolsósorban helyesen alkalmazzuk írott beszédben is.
Létezik jó néhány kényes helyesírási hiba, amelyek előfordulása sokak esetében kiveri a biztosítékot és úgy tetszik, sokan még mindig képtelen átlendülni rajtuk. Lehetséges, hogy az egyre kényelmesebbé váló világban, ahol a helyesírás-ellenőrző programok lépten-nyomon javítgatnak minket, már oda sem figyelünk arra, mit írunk, ám ez mégsem lehet mentség a következőkre.
1 – Muszáj vagy muszály?
Ezt a segédigét rengeteget használjuk, gyakorlatilag bármilyen szituációban. Bár beszédben semmi különbség, néha le is kell ám írni és itt jönnek a gondok. Még mindig sokan vannak, akik ‘ly’-vel használják, ami pedig a helytelen alak.
A ‘muszáj’ szó mellesleg a német ‘muss sein’ (ejtsd: musz zájn), lennie kell kifejezésből ered. Az ‘ly’ sehogy sem fér meg a képletben. Érdemes így rögzíteni a dolgot és nem például az ‘uszály’ szó után.
2 – Egyelőre és egyenlőre
Az érdekesség a dologban, hogy két létező kifejezésről beszélünk, amelyek a maguk nemében értelmesek, ám nem mindegy, hogy milyen szövegkörnyezetben használjuk őket.
Az ‘egyenlőre’ máshogy mondva egyenlő részekre, egyenlő eredményre, stb. Pl.: Hozd ki ezt a két példát egyenlőre. (matematikában). Az ‘egyelőre’ már sokkal gyakrabban használt kifejezés. Pl.: Ezt egyelőre (még) nem tudtam megoldani.
Senki fejét nem veszik érte, de elég lelombozó látvány mondjuk egy hivatalos e-mailben ilyen bakit olvasni.
3 – Intelligens, de mégis mennyire?
Ezt a szót helytelenül leírva látni igazán ironikus, igaz? Főleg akkor, ha az a személy, aki használja, magát kifejezetten okosnak véli. Sajnos mai napig számtalan helyen lehet találkozni az ‘intelligens’ kifejezés helytelen változatával, amelyben a két ‘l’ helyett, csak egyet látunk leírva.
4 – ‘És’ elé akkor kell vessző vagy sem?
Nos, a válasz, hogy nem, nem kell, ugyanakkor, hogy igen, kell. Attól függ, hogy hol tartunk éppen egy mondatban. A nyelvtan azt tanítja, hogy az azonos szerepű mondatrészek között az ‘és’ kötőszó elé nem teszünk vesszőt, viszont ha több tagmondatból áll egy mondat, a tagmondatok határára az ‘és’ elé már ki kell, hogy rakjuk.
Ha tetszett a cikk, kérlek, ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!
