Vannak olyan pillanatok az életben, amelyek rendkívül pozitív módon formálnak minket. Ezek azok a pillanatok, amikor az elménkben megvilágosodik egy meglátás, ami nagy változást hoz létre a tudatunkban, általa pedig a valóságot egy egészen más szemszögből leszünk képesek megtapasztalni. Ezek azok a pillanatok, amelyek segítenek felépülni fájdalmainkból és egy még tökéletesebb önmagunkat felépíteni.
“A sejtéseid az ablakaid a világra. Tisztítsd meg őket időnként, különben a fény nem fog bejutni. ” /Isaac Asimov/
Szeretnénk megosztani veletek három mélyreható, elmét kinyitó bölcs meglátást, amelyeket ha megértetek, az nagyban segítheti, hogy békésebb és örömtelibb életet élhessetek.
A fájdalom ébresztő jel
Az emberek többsége a fájdalmat a legfélelmetesebb ellenségként tekinti, ezért amikor fájdalmat érez, megpróbálja azt legyőzni vagy elszaladni előle, mintha az egy gonosz szörny volna, ami üldözi. A valóság azonban az, hogy a fájdalom azért van jelen, hogy segítsen, figyelmeztessen. Ha figyelmet szentelünk neki, megértjük majd, hogy miért jelent meg a tudatosság szintjén.
Fájdalom azért jelenik meg, hogy emlékeztessen minket arra, valami nincs rendben az életünkben, és tennünk kell annak kijavításáért. A fájdalom sürget bennünket, hogy változtassunk az életmódunkon annak érdekében, hogy megakadályozzuk a további fájdalmakat, és mindaddig, amíg elfojtjuk, vagy figyelmen kívül hagyjuk a fájdalmat, nem leszünk szabadok.
Sajnos a legtöbben megpróbáljuk elhallgattatni fájdalmunkat, vagy érzéketlenné tesszük magunkat rá. Drága gyógyszereket veszünk, tudatmódosító drogokat és alkoholtartalmú italokat fogyasztunk, órákon át böngészünk az interneten, céltalanul kattintunk ide-oda, vagy nézzük a TV-t kétségbeesett erőfeszítéseinkben, hogy elfelejtsük fájdalmunkat. De nem számít, mennyire próbáljuk elkerülni, mindig ott van, rejtve, de mégis jelen, és várja a megfelelő pillanatot, hogy ismét megjelenjen tudati szinten.
Ha igazán szeretnénk leküzdeni a fájdalmat, először meg kell értenünk, mi az, és miért van ott. Ezután foglalkoznunk kell a kiváltó okaival, és nem csupán elkerülni, vagy a tüneteit kezelni.
Az igaz szeretet, szerelem nem okozhat fájdalmat
Amikor az emberek szeret, általában feltételeket szabnak a szeretethez. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor csalódást és fájdalmat éreznek. Ezután a szeretetet valami fájdalmas dologként élik majd meg, amelyben nem lehet bízni és amit a legjobb elkerülni.
Az igaz szeretet azonban nem tesz semmilyen feltételt. Az igaz szeretet bárkinek ad, anélkül, hogy cserébe elvárna valamit. Tehát még akkor is, ha a szeretet viszonozzák, az azt a személyt nem befolyásolja, aki igazán szeret. Ő továbbra is szereti, és ez az egyetlen dolog, ami számít neki.
Ahogyan a Nap fényt sugároz, melynek sugarai mindenkit megérintenek kivétel nélkül, ugyanúgy az ember is, aki szeret, sugárzik, és aki a közelébe kerül, az megtapasztalhatja a szeretet energiáját, amelyet ez a szív sugároz.
Senki sem gonosz
Amikor azt mondjuk, hogy egy személy erőszakos cselekményt hajt végre egy másik ellen, azonnal a “gonosz” kifejezőt használjuk rá, amely kizárólag az ő viselkedésének elutasításán alapul. De mi van, ha ez a személy a szégyen és az elnyomás durva állapotában él, és erőszakosan reagál, ennek eredményeképpen, akárcsak én vagy te reagálnánk ugyanígy az ő helyzetében?! Sosem tudhatjuk, hogy kinek mi a története.
Nincs olyan ember, aki “rossz” vagy “gonosz” – az emberek számos okból kifolyólag viselkedhetnek úgy, ahogy. Ha anélkül kikiáltanánk ki őket gonosznak vagy bármi másnak, anélkül hogy kiderítenénk a viselkedés okát, egyáltalán nem segít nekünk abban, hogy megértsük őket – valójában torzítja észlelésünket és pszichológiai akadályt teremt közöttünk és közöttük.
Amikor az embereket meg ítéljük, alapvetően olyan képet festünk le róluk, amelynek kevés köze van ahhoz, hogy kik ők valójában, és inkább a saját pszichológiai állapotunkról és világlátásunkról árulkodik. Ahhoz, hogy jobban megértsük őket, el kell engednünk az előítéleteinket, és figyelembe venni életkörülményeiket, amelyek kiválthatják, hogy bizonyos módon gondolkodjanak és viselkedjenek.
Ezáltal képesek lehetünk meglátni a dolgokat az ő perspektívájukból, és ez felébreszti az empátiát velük szemben, ami viszont lehetővé teszi számunkra, hogy könyörületesebb módon kezeljük őket.
