Csaknem egy évtizedig várta minden este, a munkából hazatérő gazdáját a hűséges kutya. Sajnos gazdája elhunyt, de a lelkes kutya már annyira hozzászokott az örömteli találkozás pillanatának, hogy gazdája halála után még 9 és fél évig, minden este a megszokott helyen várta, hogy újra találkozzanak…
A mai napon megemlékezünk Hachiko-ról, a legendássá vált japán akitáról is, aki 1935. március 8-án halt meg.
A kis Hachiko 1923 novemberében született Japánban, Odate városában. Gazdája Hidesaburo Ueno lett, a Tokiói Egyetem professzora, aki két hónaposan vette magához az akita kiskutyát.
A kutya reggelente elkísérte őt a vonathoz, délután pedig ugyanott fogadta. Így tett minden nap, egészen 1927-ig, mikor hiába várt többet gazdájára. A professzor egy előadása alatt szívrohamban meghalt. Hachiko ezután még 9 évig járt reggel és délután az állomásra várni gazdáját. 1935 márciusában a kutyát holtan találták azon a helyen, ahol évekig oly türelmesen várakozott.
Így ment ez minden nap. Fagyos telek és forró nyarak követték egymást, már a professzor özvegye is elköltözött a városból, de a kutya minden reggel kiment az állomásra gazdája elé, majd este szomorúan hazakullogott.
Hachikót többször is magához fogadta pár család, de ő mindig megszökött tőlük és visszatért a régi otthonához, abban a reményben, hogy egy nap újra láthatja a professzort. Mivel odahaza sohasem találta, ezért elment az állomásra ahova már számtalan alkalommal kikísérte ezelőtt.
Hachiko nem adta fel soha, hogy Dr. Ueno egyszer csak hazatér.
A helyiek nagyon megkedvelték az egyre soványabb, gyengébb állatot. Mindenkit meghatott a hű kutya várakozása. Az állomáson dolgozók gondját viselték, etették, itatták, nyugvóhelyet adtak neki.
Egyik évben Dr. Ueno régi tanítványa (aki az akita kutyák szakértője volt) felismerte a Hachikót az állomáson. Nem sokkal a találkozást követően ez a tanítvány – Kikuzaboro Kobayashi – tette közzé a Japánban élő akitaállomány nagyságát is. A kutatásai azt bizonyították, hogy csupán 30 fajtiszta akita maradt, beleértve Hachikót. A tanitvány gyakran látogatta meg a kutyát, és számos cikket is írt a hihetetlen hűségéről. 1932-ben az egyik ilyen cikk megjelent Tokió legnagyobb újságjában és ekkor szerezett tudomást mindenki Hachikó történetéről, aki 1932-re igazi nemzeti kinccsé vált.
1934 áprilisában brozszobrot állítottak tiszteletére az állomáson, melynek leleplezésére rengetegen elmentek, és maga a Hachiku is ott volt.
Természetesen ez sovány vigasz volt a kutyusnak, hisz gazdája sosem tért vissza. Hachiko majd egy évtizedig várt Dr. Uenora, mikor kilenc hosszú év után ő is megpihent.
Hachiko 1935-ben, tizenkét éves korában halt meg, elhatalmasodott rajta a rák és a kezeletlen férgesség. Március 8-án találták meg Shibuya egyik utcáján holtan. A kutya tetemét kipreparálták, és a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki Tokióban, az Uenóról elnevezett parkban.
Forrás:buzzblog.eu
