Mindig arról álmodtam, hogy olyan sikeres leszek, mint Oprah Winfrey, és egy menő tv-showt fogok vezetni. Az egyetemen azonban úgy döntöttem, hogy egy reálisabb szakmát választok, és tanár leszek. Akkor még nem gondoltam, hogy 8 évet élet-aktivistaként fogok eltölteni.
Olyan dolgokon mentem keresztül, amiket álmomban sem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhetnek.
Szüleim korán elváltak, de így is megpróbálták a harmonikus családi életet biztosítani számomra. Úgy érzem, semmiben nem szenvedtem hiányt érzelmileg sem.
Fiatal lányként nem volt különösebb jelentősége számomra az abortusz témának, úgy voltam vele, hogy szinte közömbösséggel formáltam róla véleményt, és azt is csak akkor, ha valahol kérdezték.
Egy ismerősöm egyszer mesélte, hogy abortusza volt, de különösebben nem borultam ki tőle. Egyáltalán nem hatott meg ez a téma.
Húsz éves koromban azt mondta anyám, hogy valamit el kell mondjon nekem, amit egész életemben eddig titkolt. “Figyelj csak, egy nagyon fontos dolgot kell elmondanom neked. Úgy érzem, most jött el az ideje.
Elő voltam jegyezve az abortuszra. Már az ágyon feküdtem a műtő előtt, amikor egy titokzatos öreg állt meg mellettem. “Biztosan el akarja vetetni ezt a gyermeket?”-kérdezte tőlem. Nagyon megdöbbentem, ezen a látomásszerű, ősz szakállú öregen.
Határozott választ adtam neki, hogy “megtartom őt”, de mire szétnéztem, már nem volt sehol az öreg. Hirtelen felkeltem az ágyról, otthagytam a helyszínt, és hazamentem.
Így születtél te meg, kislányom. Azóta tudom, hogy akkor egy angyallal találkoztam ott a kórház folyosóján.”-mesélte anyám könnyes szemmel.
Hihetetlen volt hallani ezt a történetet, hosszú órák teltek el, míg egyáltalán meg tudtam szólalni. Csak ültünk anyámmal, öleltük egymást, és zokogtunk.
Azóta eltelt már 8 év , és én egy abortuszellenes kampány aktív tagja vagyok. Nem tudom szó nélkül hagyni, ha valaki egy ártatlan emberi életet ki akar oltani.
