A világon kevés dolog van, mi nehezebb, mint szülőnek lenni. Kezdetben elegendő, ha a gyermekednek ételt és meleget tudsz nyújtani, de az idő múlásával a szülői szerep egyre komplexebbé válik. Meg kell tanítanod a gyerekednek, hogy mi a helyes és mi nem, és hogy hogyan kell az embertársainkkal viselkedni.
Egy dolog biztos, nagy felelősség és bátorság kell a szülővé váláshoz. Egy holland apa az egyik közösségi oldalon osztotta meg történetét, amely arról szólt, hogy a lányát egy teljesen vadidegen férfi mellett találta. Több ezren becsülték a reakciója miatt.
Ez egy nem mindennapi történet
Ezt írta az édesapa:
“Egy apa írását olvashatjátok. Egyik reggel lementem a lépcsőn és ez a konkrét jelenet fogadott: a 17 éves lányom egy fiatalemberrel aludt a kanapén egy ‘kemény munkának’ tűnő éjszaka után. Nagyon nagy csendben elkészítettem a reggelit, majd visszamentem az emeletre és megmondtam a feleségemnek, a fiamnak és a másik, fiatalabb lányomnak, hogy legyenek nagyon csendesek, mert odalenn még alszanak.
Az étkező asztalunk a szoba másik végében, nagyjából 6 méterre van a kanapétól, viszont közvetlenül azzal szemben. Mindannyian leültünk az asztalhoz, én pedig elkiáltottam magam: “FIATALEMBER!” Soha életemben nem láttam még ilyen gyorsan embert álmából felpattanni. “A reggeli készen van.” Mondtam ezt olyan hangnemben, mint aki örül annak, hogy gyakorlatilag a lelkét a fülén keresztül cibálta ki azzal az ébresztővel. Kihúztam a magam mellett lévő széket és azt mondtam: “Ülj le.” A családom csendben volt, mindenki a tányérját bámulta, meg sem moccantak. Minden bizonnyal ez volt élete legkeményebb 6 métere, amit meg kellett tennie, alul meztelenül, próbálva takargatni magát…A kisebbik lányom csak bámult, ahogy a feleségem is. Miután felvette a ruháit, ami az étkezőasztal mögött feküdt, leült az asztalhoz. A fiam megveregette a vállát, a szemébe nézett, sóhajtott egyet és megrázta a fejét. Akkorra már nagyon zavarban volt, szinte érezni lehetett a levegőben. Elővettem a lehető legjobb orosz akcentusomat és ezt mondtam: “Barátom, kérdezni fogok tőled valamit. A válasz igazán fontos lesz…számodra…” Ennél a résznél már rendesen izzadt. “Szereted a macskákat?”
Az apa szörnyű dolgokat tudott meg róla
“Igazán szimpatikus és barátságos fiú volt. Nyilvánvalóan nem tanult, de nem buta. Volt benne valami fura. A lányom meggyőzött, hogy nagyon kedves és figyelmes srác. Már egy hónapja ismerte őt. Azután a reggel után minden nap eljött, de soha nem maradt éjszakára.
Minden reggel eljött a bicajával, hogy elkísérje az iskolába, majd délután haza. Gondoskodott róla, hogy mindig megcsinálja a háziját és vigyázott rá, amikor beteg volt és mi dolgoztunk. Gondoskodott róla időt és energiát fordítva rá. Angyali türelemmel viselte, amikor a lányom nem volt a legjobb hangulatában.
Azt mondta, nincs családja, nincs képzettsége, nincs állandó munkája. Imádja a lányomat. A lányom imádja őt. Ki vagyok én, hogy megakadályozzam a lányomat, hogy a saját hibáiból tanulhasson?
Ez nagyjából 8 hónapja tartott, amikor a fiam odajött hozzám és elmondta, hogy kérdezősködött a fiatalember után. Kiderült, hogy hajléktalan. A függő apja megölte magát, a kokainos anyja, aki prostituált volt, követte őt 3 héttel később. Egy bérelt lakókocsiban élt.
3 éven keresztül az utcán próbált életben maradni. Parkokban aludt és a barátaival olcsó ‘hotelekben’. Építkezéseken dolgozott, és éppen amikor a lányommal találkozott egy lovas iskolában, trágyát lapátolt. Jó kinézetű srác és hát tudjátok…17 éves lány…zabolálatlan hormonok.”
Igazán nemes dolgot tett
“Tehát ott voltam. Egy 19 éves fiatalemberrel, aki udvarias volt, aki mindig mosolyogva érkezett, aki odafigyelt, aki segített és soha nem kellett kérni semmire. Aki boldoggá tette a gyermekemet. Egy kölyök, akinek soha nem volt lehetősége gyereknek lenni. Egy mániás depressziós öngyilkos apával és egy kokainfüggő, prostituált anyával. Néha a szomszédok adtak neki enni, de legtöbbször éhezett.
Néha, amikor nem jön át, mert munkája van, hiányzik nekünk. Nem világi cimborák, de nagyon jól kijön a fiammal. A kisebbik lányom feltétel nélkül megbízik benne és a feleségem anyai ösztönei is kibontakoznak mellette. És én? Néha aggódom érte. Azt akarom, hogy boldog legyen.
Elmondtam a feleségemnek és a kisebbik lányomnak, hogy mit tudtam meg róla. Sírtak. Nagyon nehéz volt elmondani. Csalódtam a nagylányomban, mert ő tudta mindezt. El kellett volna mondani. Ehelyett hagyta, hogy minden este elmenjen…ki tudja, hogy hová?
Másnap, adtam neki kulcsot a házunkhoz. Mondtam neki, hogy minden este hazavárjuk. Haza. A következő hetekben rendbe hoztuk neki a vendégszobát, vettünk bele bútorokat. Nagyon ügyes volt. A saját főnöke szeretett lenni, imádott dolgokat építeni, rendbe hozni. Részesült megfelelő oktatásban, amely lehetővé tette számára, hogy ezzel foglalkozhasson.”
Csodás befejezés
“Ez 2000-ben volt. Jelenleg a fogadott fiam és a lányom egy jól menő vállalkozást vezetnek és 3 csodálatos unokával ajándékoztak meg minket. Köztük egy ikerpárral is: egy fiú és egy lány.”
Micsoda történet! Arra emlékeztet minket, hogy milyen aprók is lehetnek a problémáink ehhez képest, és hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, amit minden nap cipelnie kell. Ugyanakkor milyen hatalmas változásokra képes a nemes szív. Követendő példa mindenki számára.
